Újabb magyar világháborús részvétel, újabb őszirózsás patkánylázadás és egy újabb, végső Trianon számára készíti elő a talajt a Kúria a devizahiteles-ügyben hozott népellenes és magyargyilkos döntés-csomagjával!


December 16.-án hétből hat kérdésben döntött a Kúria, ez alapján a deviza alapú hitelszerződések nem uzsorás szerződések, deviza áll mögöttük, az árfolyamváltozás az adós kockázata. A devizahiteles szerződések nem ütköznek a jó erkölcsbe, és a terhek "előre nem látható egyoldalú eltolódása" az érvénytelenséget nem okozza. Ha a bíróság a szerződés egy részét érvénytelennek nyilvánítja, attól a többi rész még érvényben marad.
Az egyoldalú kamatmódosítások jogszerűségéről nem döntött a Kúria, abban megvárja az Európai Bíróság állásfoglalását (Ahogy a Kúria, úgy az Európai Bíróság állásfoglalását illetően se legyenek illúzióink). A Kúria döntését az alsóbbfokú bíróságoknak kötelességük figyelembevenni, melyek eddig 80%-ban eddig is a bankok javára döntöttek. Wellmann György, az elnöklő vérbíró a magyar jog szabta korlátokkal takarózott, s kétségtelen, a törvényeket Magyarországon a gazemberekhez szabták. Ugyanakkor a Kúria által vizsgált hét kérdés közül több olyan van, amely inkább közgazdasági kérdés, semmint jogi, például, hogy volt-e deviza a deviza alapú hitelek mögött, (tudjuk nem volt, úgyhogy ebben nyugodtan kimondhatjuk, hogy hazudott a Kúria, ráadásul ha nincs a hitel mögött deviza, a szerződés eleve érvénytelen). Illetve olyan kérdés is volt, amelyről egyes jogászok szerint nem lehet általánosságban véleményt mondani, például hogy uzsorás szerződések-e a deviza alapú szerződések.
Egyáltalán távol áll tőlünk, hogy a devizahitelek által okozott egyéni családi tragédiákat alábecsüljük, de azt kell mondanunk, hogy a kérdés jóval túlmutat többszázezer éhes magyar száj utcáratételénél, és a magyar jövőt alapvetően befolyásoló, egy újabb magyar sorstragédiát, újabb Trianont előidéző tragikus döntést hozott a Kúria. Mivel a magyar kamatrabszolgaságra kapcsolt magyar államháztartásban nincs keret többszázezer devizahiteles teljes megsegítésére, és a Bankokra helyezkedő nyomás a Kúria döntésével elhárult, borítékolhatjuk, hogy a devizahiteles ügyet a kormány sem fogja tudni, a választási hajrá ellenére sem megoldani, s a választási logika szerint ezen néptömegeket kénytelen lesz a Jobbik szavazótáborába átengedni. Ugyanakkor a Jobbik elnöke által kilátásba helyezett tömegdemonstráció sem lesz kitűnőválasztási fogásnál többre elegendő, így a társadalmi robbanás továbbra is fenyeget.
De más okból sem áll módjában a kormánynak megoldani, ennek pedig oka: a közelgő harmadik világháború Kína ellenében, melyben a fejbólintó III/IIIas János által vezetett szervilis magyar diplomácia aktív részvételt fog vállalni. Mivel számolnak azzal, hogy hivatásos állományunk hadbaküldése cionista szövetségeseink számára nem lesz elegendő, s ismerve az agyonhajszolt és agyonbutított magyar lakosság harci morálja nem a megfelelő, a tömeges lakossági devizaadósság fenntartása, majd harci érdemek fejében való esetleges elengedése kiválóan pótolhatja az elvárt motiváló erőt, s háború esetén az állam számára semmi sem drága.
Azonban úgy látjuk, hogy a különböző devizahiteles csoportok vezetőit (akárcsak a bankokat és az őket kiszolgáló balliberális politikai elitet) nem az önzetlen hazafiság és nemzetszolgálat vezérli, hanem a kisantant államok titkosszolgálatai irányítják (egyikről konkrétan tudjuk, hogy a 90-es évek elején Magyarországra egy megszállt területről átdobott titkosügynök), így pontosabban fogalmazunk, ha nem forradalmi, hanem anarchista veszélyről beszélünk. Akárcsak a Trianont megelőző évtizedben, a lecsúszó, elszegényedett társadalmi rétegeket az orosz, szerb és román tikosszolgálatok által irányított politikusok mozgósították.
A tragikus XX. századi magyar történelem megismételni látszik önmagát. Csak ezúttal a társadalom lecsúszását nem a történelem szemétdombjára került Habsburg-hű, hitbizományos nagybirtokos arisztokráciánknak, hanem az ugyancsak kisantant-járszalagon tartott poszkommunista és balliberális politikai és pénzügyi oligarchiának köszönhetjük. Pontosan azért, mert függetlenül egy esetleges világháború bekövetkeztétől és annak kimenetelétől, a magyar lakosság anyagi kiszolgáltatottsága és gyengesége alapvetően kisantant érdek, mert kiváló ürügy a beavatkozásra, és a maradék ország végső felosztására. Ahogy a tízes évek elején Jászi Oszkár a középkorból ránkrozsdásodott nagybirtokrendszer által előidézett nagy magyar nyomor hátán felkapaszkodva, a "társadalmi progresszió" nevében állt neki az ezeréves Magyar államiság szétverésének, úgy most a jelen kor jászioszkárjai és károlyimihályai, zöldfeketébe bújt ilyen olyan gyászmagyar akciócsoportjaik készítik elő az új őszirózsás patkánylázadásukat.
És nagyon gyanítjuk, ha 1918 őszéhez hasonlóan kitörne, akár a devizaadósság, akár a háborús elégedetlenség okán az anarchia, nem a Csányi-vagy a Leisztinger birodalom látná elsősorban a kárát, mert ezek az akciócsoportok elsősorban nem a bankok épületeinek, hanem a magyar állam hivatalos közegeinek esnének neki. Le kell szögeznünk, azt, ahogy az akkori, dualista kori szervilis magyar állam sem volt túlzottan méltó arra, hogy védelmünkbe vegyük, úgy a mai sem az. De itt, ahogy akkor sem, úgy ma sem arról van szó, hogy mi a véleményünk a magyar politikai irányvonalról és közjogi állapotokról, hanem a Haza földjéről, és arról, hogy egy államellenes anarchia a kisanatant érdekeknek kedvezne és egy újabb, végső Trianon számára készítené elő a talajt.

A Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetőrség parancsnoka
Klutsik György s. k.

2013 12. 29.