Lesöpört polgári kezdeményezések és újabb román betelepítés a székely fővárosba! – A Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetőrség parancsnokságának soronkívüli nyilatkozata


Bár honlapunk szerkesztősége október közepéig szünetelteti munkáját, kénytelenek vagyunk ismét közleményt kiadni. Szeptember közepére az Európai Bizottság elutasította mindhárom, kisebbségvédelmi erdélyi magyar uniós polgári kezdeményezést, az SZNT-jét, az EMNT-E"M"NP-jét, és az R"M"DSZ-ét. A nagy schengeni birodalom brüsszeli sóhivatala a független nemzetállamokat felszámolni kívánó imperialista törekvéseinek leplezésére szemfényvesztésként hozta létre a "polgári kezdeményezés" intézményét, melyet kiváló fegyverként használhatnak a homoszexuálisok és állatvédő szervezetek, például Bridget Bardot is benyújthatja a kóbor ebek védelmére vonatkozó kérelmét az aláírásgyűjtés megkezdésére. De saját közönségének szemfényvesztésére dobta be a politika világába a kétlábon járó székely "köztestület", a Székely Nemzeti Tanács is, mely számára a kényes témájú tényleges tetteket elkerülendő pótcselekvés terén rendkívül kreatívnak bizonyult. Sokkal kreatívabb tanítványnak, mint a mester, a hivatalos sziromlevelű kollaboráns érdekképviseletünk, melynek 23 év alatt elhasználódott imázsának felfrissítésére jól jött az ötlet lemásolása, nosza rajta kidolgozta saját különbejáratú kisebbségvédelmi uniós polgári kezdeményezését. És mivel egy bolond százat csinál, az események utáni kullogásban, sem mint inkább azok kezdeményezésében jeleskedő, fantáziaszegény néppártos vezérkar, élükön Tőkéssel és Sándor Krisztinkával, minthogy a fenséges Nép nevét biggyesztették pártnevükbe, s a Népnek kenyér és cirkusz kell, ha már egyre kisebb a kenyér, legyen egyre nagyobb a cirkusz, hát a cirkusz növelése érdekében előálltak egy harmadik polgári kezdeményezéssel.
Testületünk mindig is azt az elvi álláspontot képviselte, hogy csak olyan kisebbségvédelmi kezdeményezést tud támogatni, amely szigorúan a történelmi elsőbbség alapján áll, és amely szétszabdalt Hazánk esetében kizárólag az egyedül őslakos magyarságnak biztosít önrendelkezési és kulturális jogokat, és semmilyen más népcsoportnak. Történeti távlatban zsákutcás politikának minősíthető már a Horthy-korszak külpolitikájának azon vonása, hogy a tisztán történeti elsőségen alapuló felségjogokról letérve a néprajzi elvet is belekeverte az Irredenta törekvések alátámasztásába. Vagyis azokat a wilsoni elveket, amelyekre hivatkozva az első világháború győztesei akkori hazaáruló kormányunk, Károlyi Mihályék bűnbandája segítségével végrehajtották a Hazán és a Nemzeten a világtörténelem egyik legnagyobb gaztettét, Trianont, meggyalázva ezzel a felvilágosult újkor legnagyobb vívmányát, a demokráciát. Mert nem létezik sem a demokráciának, de az emberi elmének sem nagyobb arculcsapása, mint amikor valamilyen igazságot demokrácia, azaz többségi döntés kérdésévé teszünk. Például a gravitáció törvényét, a szorzótáblát, vagy a geometria törvényeit nem lehet többségi döntéssel leszavazni, attól azok még ugyanolyan igazak maradnak, ha a többség véleménye ezzel szemben áll. Ugyanez érvényes az általános erkölcsi igazságokra, és azon belül a történelmi igazságra is. Például arra is, hogy egy területet mely nép birtokolt legelőször a történelem folyamán, függetlenül attól, hogy azon, vagy annak egyes részein azóta milyen, más etnikumú többség alakult ki. És a legelső foglaló kizárólagos felségjogát az ott kialakult más etnikai többség nem kérdőjelezheti meg akkor sem, ha ez neki nem tetszik, ha a terület jogtalan bitorlására hamis eredetmítoszokat gyárt magának, vagy fogad el másoktól.
Szóval bármennyire is minden hibájával együtt csak a tisztelet hangján szólhatunk a Horthy-korszakról és annak külpolitikai törekvéseiről, a két világháború közötti magyar Irredenta elvi alapzatát József Attila szavaival lehet a legtalálóbban jellemezni: "Hamis tanúvá lettél/Saját igaz pörödnél", vagyis olyan elvet, nevezetesen a wilsoni "önrendelkezési", mondjuk inkább önrendetlenkedési elvet vett alapul saját célkitűzéseihez, amellyel a (minimum) másfélezer éves Magyarországot meggyilkolták. Így az Irredenta a harmincas évek végére revízióvá silányodott, végül annak eredményeit is elsöpörve a 45 éves bolsevik sáskajárás csak a területi autonómiát és kisebbségi jogokat hagyta meg maximumként a megengedett közbeszéd szintjén az őshonos magyarság számára. Ennek a szellemi-politikai bekorlátozásnak a gyümölcsei lettek a szóbanforgó uniós polgári kezdeményezések. Mivel Testületünk a történelmi elsőség jogán a magyarság számára nemcsak az államhatalmi, hanem a nyelvi-kulturális felségjogok kizárólagosságát is fenntartja és vallja, az R"M"DSZ, valamint az EMNT-E"M"NP polgári kezdeményezéseit eleve elutasítottuk. Nem kívántunk azon az áron jogokat kiharcolni az idegen elnyomás alatt sínylődő magyarság számára, hogy ezzel adott esetben a tót, szerb, román és egyéb betolakodó és jogbitorló etnikumok számára is fegyvert adunk magunk ellenében az általuk többségbe került országrészeken.
Eredetileg a Székely Nemzeti Tanács uniós polgári kezdeményezése is az általunk elutasított kategóriába tartozott, amiért két éven keresztül erősen bíráltuk is Izsák Balázsékat, kaptunk is érte hideget-meleget, akasztott emberen kívül voltunk mindenek, szekus besúgóktól kezdve, provokátoron át, fizetett RMDSZ ügynökig minden. Ám miután értesültünk tavaly augusztus 4.-i makkfalvi nyilatkozat értelmében, hogy beterjeszteni kívánt polgári kezdeményezésüknek immár nem az "őshonos" népek önrendelkezése, hanem az azok által lakott történelmi régióknak nyújtandó nagyobb uniós kohéziós források képzi tárgyát, részünkről elhárultnak láttuk az elvi akadályt a kezdeményezés támogatása elől. Ezt hivatalos állásfoglalásunkban nemrég ki is fejtettük, "hogy a dokumentumban felsorolt kisebbség-definíciók változatlanul elfogadhatatlanok számunkra, de mégis egy olyan téren, nevezetesen az európai kohéziós források elosztása terén biztosítana előnyöket a regionális etnikai közösségek számára, mely – a polgári kezdeményezés eredetileg beharangozott tárgyával ellentétben – az általunk a Trianoni békerendszerrel együtt a történelem szemétdombjára óhajtott Európai Unión kívül értelmezhetetlen. Márpedig, amíg az EU fennáll (reméljük nem sokáig), addig miért ne támogatnák Testületünk tagjai aláírásukkal azt, hogy az elcsatolt nemzetrészek több és célzottabb kohéziós támogatást kapjanak?"
A kezdeményezés tárgyában véghezvitt alapvető, és a mi szemszögünkből döntő jelentőségű pozitív változtatás ellenére SZNT-nek az "M"PP-vel szimbiózisban élő agytrösztjével szemben korábban megfogalmazott kritikánkat mégsem lehet teljesen tárgytalannak tekinteni. Szász Jenő félművelt, szellemileg korlátolt és unintelligens, ugyanakkor saját nagyszerűségétől eltelten pöffeszkedő maffiaköre a gyors politikai haszonnak rendelt alá mindent, és a magyar történelmi elsőséggel ellentétes eszközt dobott be a közéletbe a két politikai rivális számára is. Néhány hónap leforgása alatt mindhárom kezdeményezést lesöpörte az illetékes Európai Bizottság, méghozzá ugyanazzal az érvvel, hogy a kezdeményezés tárgya tagállami hatáskörbe tartozik. Az unió jogrendje ugyanis a nyelvileg beolvasztó Nagy-Britannia, Franciaország és Spanyolország igényeihez készült, amely igények a mienk is lehetnének, ha nem szabdalták volna szét országunkat. Most ismerve a kölcsönös személyeskedésekkel, indulatokkal és rágalmakkal terhelt előzményeket, sokan feltételezhetik rólunk, hogy eme sikertelenségek láttán kárörömöt érzünk. Pedig egyáltalán nem. Igazából sajnálatra méltó, hogy annyi lelkes és jobb sorsra hivatott, ám de elvakított és félrevezetett egyszerű SZNT-s székely aktívista annyi munkaórát, pénzt és energiát áldozott egy szépnek látszó, ám teljesen fölösleges és meddő ügy oltárán.
Ugyanakkor Izsák Balázs a marosvásárhelyi tüntetés után végre kezdi beváltani még egy több éves ígéretét, és útlezárásokhoz folyamodik az SZNT, október 27-ére meghirdette a Gábor Áron szülővárosát és halálának helyszínét összekötő nemzetközi autóút félpályás útlezárását, ezt mi csak üdvözölni tudjuk, és Testületünk tagjai is csatlakozni kívánnak a megmozduláshoz. Viszont ezért nem szakítottuk volna félbe honlapunk munkaszünetét. Ami indokolta, hogy megszólaljunk, az egy felháborító ügy, illetve az illetékes érdekvédelmi szervezeteink ahhoz való viszonyulása. Alig vagyunk fél évvel a marosvásárhelyi Szabadság-napi tüntetés után, és alig telt el néhány hónap azóta, hogy a város betolakodó és nyíltan magyarellenes román polgármesterét engedte közgyűlésén felszólalni, és megtapsolta az SZNT, sőt a marosvásárhelyi SZNT Néppárthoz átigazolt vezetője, László György még védelmébe sem átallott venni, Dorin Florea egy hónappal ezelőtt megállapodást írt alá Mircea Dusa védelmi miniszterrel arról, hogy a városban hivatalos adatok szerint 200 román katonacsalád számára építenek lakást. Noha a Ceausescu-rémuralomra emlékeztető betelepítés a hivatalos adatok fényében "mindössze" fél százalékkal csökkentené a 45% alá szorított magyarság számarányát, bennünk óhatatlanul megkondul a vészharang, már a teremthető precedens okán is. Ki tudja, a hivatalosan közölt 200 román család valójában mennyi lehet, és ha ingerküszöbünk teszteléseképpen lenyomják a torkunkon, akkor mennyit telepítenek még a továbbiakban.
Azon nem csodálkozhatunk, hogy a ""Nemzeti Együtt(nem)működés Kormánya fejbólintó III/III-as Jánosos-üzesoszis külképviseletével mélyen hallget, teljes nemzeti együttműködésben hivatalos sziromlevelű érdekképviseletünkkel, Csegzi Sándor, az R"M"DSZ neptunista kollaboráns csúcsvezetésébe jól belesímuló önkormányzati tanácsos egy interjúban még értetlenkedett is, miért a sajtó riogatása, ez a világ legtermészetesebb dolga, és az etnikai arányokért sincs ok aggódni, mert szerinte az említett román katonacsaládok, már rég a városban laknak, csak épp albérletben (Ezt ő honnan veszi?). De az már igencsak meghökkentő, hogy sem az "M"PP, sem a Néppárt, sem a két nemzeti tanács nem emelte fel szavát a tervezett betelepítés ellen, pedig a márciusi tüntetés után azt hihettük volna hogy a kétlábon járó székely köztestületnek fontos Székelyföld fővárosa. Mindenesetre Testületünk az egyetemes magyarság nevében tiltakozását fejezi ki a legalább ezer főre becsülhető román betelepítés ellen, és elvárható lett volna, ha már itt tartják éves közgyűlésüket, és itt osztogatják évente Gábor Áron nevét viselű díjukat, a helyi SZNT ez ügyben is szervezett volna egy kisebb menetelést.

A Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetőrség parancsnoka
Klutsik György s. k.

2013 09. 21.