A Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetőrség parancsnokának nyilatkozata az idei EMI-tábor körül gerjesztett román hisztéria kapcsán


Bár honlapunk szerkesztősége jelenleg szünetelteti munkáját, az EMI-táborral kapcsolatos események arra késztettek minket, hogy állásfoglalást tegyünk közzé. Először is, amíg az EMI-tábor védelme személyes parancsnokságom alatt állt, addig a románok nem nagyon mertek belekötni a többnapos rendezvénybe. Amint tavaly az EMI vezetősége nem minket, hanem az eltávolított szakadárokat választotta, rögtön megjelent az interneten egy vélhetően a szakadárok által készített felvétel egy lőgyakorlatunkról, ami már akkor a megszálló román hatóságok zaklatását vonta maga után. Idénre pedig már annyira vérszemet kaptak, hogy az egyenruhát nem engedték fölvenni, és a román zsandárok a nyíltan magyargyűlölő oláh csürhét is a tábor közelébe engedték, holott az eddigi EMI-táborok alkalmával a megszálló hatóságok kénytelenek-kelletlenek voltak visszafordítani őket. A tábor elmúltával pedig a román elnök jövőre a Posványossal együtt az EMI-tábor betiltását is kilátásba helyezte. Két tábort követően el kéne gondolkodnia az EMI vezetőinek, hogy a szakadárok választásával jó lóra tettek-e?
Másodszor rendkívül örülünk annak, hogy Vona Gábor kormányrakerülése esetén akár a konfliktusokat is kész vállalni az erdélyi magyarság érdekében. Sajnos kijelentésének hitelét teljesen megsemmisítette utólagos nyilatkozatával, melyben a románokkal való párbeszédre helyezte a hangsúlyt, és amelyet Mircea Eliade tisztelőjeként szignált. Abban semmi különös nincs, hogy a román vezetés és a politikai paletta minden színe botrányt dagasztott az ügyből, és abban sincs, hogy a Fidesz nagy barátja, a román elnök, Basescu a két tábor jövőbeni betiltására tett ígéretet a székelyföldi betolakodó románok előtt.
Aztán olyan ritkaságszámba menő csodának lehetett szemtanúja a Külügyminisztérium Bem téri épülete, hogy vélhetően az eseményt rögzítő jegyzőkönyv eredetije, illetve iparikamerák felvételei után nemcsak nemzetközi hírű, tekintélyes árverező házak versengenek csillagászati összegek lititjével, de állítólag maga a British Múzeum is komolyan érdeklődött: behivatták a budapesti román nagykövetet. Egy ilyen kivételes és páratlan történelmi ritkaságot megörökítő dokumentumról, mely egyedülállóság tekintetében minden kétséget kizáróan felveszi a versenyt a Rosetti-kővel, Mona Lisa bájos mosolyával vagy a Delhi vasoszloppal, nem akárki mondhatja el magáról, hogy birtokában van: a gengszterváltás utáni magyar diplomácia érdemben kiáll az elcsatolt nemzetrészekért. Komolyra fordítva a szót, a hírnek már a címe láttán is azt véltük felfedezni, végre új fejezet kezdődik a magyar-román diplomáciai viszony történetében: "Behivatták a román nagykövetet". Aztán tovább olvasva a hírt, kiderült, a román külügyminiszter azon kijelentése ellen tiltakozott külügyünk, hogy a "nemzeti összetartozás napjáról" szóló törvény revíziós célokat fogalmaz meg. Azt, hogy közben épp Orbán Viktor által többször megmentett Basescu táborokat akar betiltani, (közülük azt a Posványost, melynek két alkalommal ő maga is a vendége volt) és magyar politikusok Erdélybe látogatásnak kíván gátat vetni (miközben ő a Moldáviával való egyesülést nyíltan dédelgeti), az szóra sem érdemes: de a revizionizmus "szőrnyű" vádja, na azt aztán a stratégiai partnerség nevében nem tolerálható. Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a román nagykövetet nem az elszakított erdélyi magyarság, és pláne nem az ország méltóságának védelmében hívatta be, hanem Basescunak akart vele kedveskedni, amely gesztus a román elnök marosfői kijelentései mellett különös értékkel bír. Ezt hívja úgy a Fidesz, hogy kettős mérce, amit mi Székely-Magyar Nemzetőrök még véletlenül sem alkalmazunk: mi politikai beállítottságtól függetlenül egyformán gyűlölünk minden románt, Sabin Ghermantól Basescun és Pontán át Vladim Tudorig és Funarig.
És végül még annyit, utóbbi időben egyre többen emlegetik Székelyföldön a fegyveres megoldást, mint egyetlen lehetséges eszközt. Mi Székely-Magyar Nemzetőrök ezt már lassan tíz éve hangoztatjuk, és sem a székelység nem értette meg, a magyar titkosszolgálat pedig kifejezetten aknamunkát folytatott ellenünk. Csak a baj abból lehet, ha az erdélyi fegyveres mozgalom nem magyar, hanem idegen, például orosz kézben születik, mert az erdélyi megszállt nemzetrész így annak játékszerévé válik.

A Kárpátmedencei Székely Magyar Nemzetőrség parancsnoka, Klutsik György nevében megfogalmazta
A testület "Dühös románszakértője"

2013 08. 21.