Székely Magyar Nemzetőrség

Alig három hete jelent meg a hír, hogy a zsidó "Tett és Védelem Alapítvány", amelynek nyíltan bevallott célja többek között, hogy akár utcai elrettentő és fenyegető demonstrációkkal szervezze meg a "zsidó önvédelmet", 42,5 millió forint közpénzt kapott. Eddig bármennyire is vérlázítónak találtuk azt, hogy a hatalom mindhárom montesqueiu-i ága, a törvényhozástól kezdve a törvényvégrehajtáson át a saját törvényeinket és alkotmányunkat lábbal tipró igazságszolgáltatásig, minden lehetséges eszközzel elfojtja, betiltja és üldözi a Magyar Gárdát, végülis nagy jóindulattal rá lehetett fogni arra a logikára, hogy az erőszak monopóliuma csak az államé legyen. No nem mintha nem tűnt volna álságosnak és átlátszónak ez az érvelés, de ha már a cigánybűnözéssel szemben a rendőrség tehetetlen, legalább abban lehetett reménykedni, hogy a Magyar Gárda betiltásával elejét akarják venni annak, hogy holnap ennek apropóján cigány gárdát meg zsidó gárdát szervezzenek, növelve az uralhatatlan káosz és az anarchia kialakulásának a veszélyét.
Most azonban ez az illúzió is szertefoszlott. A "Tett és Védelem" (TEV) nevű zsidó önvédelmi szervezet nemcsak, hogy állami támogatásban részesül, de július második felében együttműködési megállapodást írt alá Lázár Jánossal, továbbá tárgyaltak Kövér László házelnökkel, Répássy Róbert igazságügyért felelős államtitkárral, illetve Pintér Sándor belügyminiszterrel, utóbbi üdvözölte a TEV működését. Tehát a civil önvédelmi szerveződést az állam erőszak-monopóliumára hivatkozva megtiltják, kivéve a gyevi bírót, vannak, akik ez alól kivételt képeznek, akik még az őshonos magyarság ellen kitalált törvények felett is állnak. Tekintve, hogy történelmünkben már előfordult, hogy Hazánkban egy népcsoport külpolitikai nyomásra kivételes jogokat kapott, s amelyeknek megadását még a main-stream iskolai történelemkönyvek is elrettentő példaként állítják be, a történelmi példa beindította képzelőerőmet, és jóslatokra késztetett egy közeljövőben elképzelt, Magyarország és egy közel-keleti állam között kötendő államközi szerződést illetően.

"Zsidó-Magyar Népcsoportvédelmi Egyezmény

Attól az óhajtól vezérelve, hogy a népi zsidó népcsoport helyzetét Magyarországon a kölcsönös barátságos kapcsolatoknak megfelelően rendezzék, a magyar kormány és az izraeli világbirodalmi kormány a következő megállapodást kötik:
I.
A magyar kormány biztosítja a népi zsidó népcsoporthoz tartozó személyeknek azt a lehetőséget, hogy zsidó népiségüket korlátozás nélkül megőrizhessék. Gondoskodni fog arról, hogy a zsidó népcsoporthoz tartozó személyeknek a népcsoporthoz való tartozás tényéből és amiatt, hogy a cionista világnézetet vallják, semmiféle módon és semmiféle téren hátrányuk ne származzék. A népcsoporthoz az a magyar állampolgár tartozik, aki magát a zsidósághoz tartozónak vallja s akit a Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség és a Tett és Védelem alapítvány vezetősége népi zsidónak elismer. Ezeknek az alapelveknek megfelelően kiváltképpen a következők állapíttatnak meg:
(1) Az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközségnek, illetve a Tett és Védelem Alapítványnak az idevonatkozó általános szabályok figyelembevételével Magyarország területén kizárólagos joga van arra, hogy az általa népi zsidónak nyilvánított személyek körében szervezkedjen, és hogy különleges célokra, mint aminők például az ifjúság gondozása, a sport, a művészeti tevékenység, és kiváltképp a népi zsidónak minősített személyek és csoportok önvédelme, illetve a népi zsidó népcsoportokat fenyegető személyekkel szembeni fellépés céljából egyesüléseket alakítsanak.
(2) Azok a birodalmi zsidó állampolgárok, akik a közelmúltban magyar állampolgárságot nyertek, illetve fognak nyerni a jövőben, a népi zsidóknak jelen egyezményben biztosítottakkal mindenben azonos jogot nyernek, és Magyarországon minden hivatást ugyanolyan előfeltételek és feltételek mellett gyakorolhatnak, mint a többi magyar állampolgárok.
(3) A népi zsidó népcsoporthoz tartozó személyekre Magyarország összes népességéhez viszonyított arányszámuknak megfelelően tekintettel lesznek a magyar hivatalok betöltésénél és az önkormányzati testületek megalakításánál, amennyiben a betöltés kinevezés útján történik. A népi zsidó hivatalnokok kiváltképpen a zsidó népi többségű önkormányzatok hatóságainál s a föléjük rendelt központi hatóságoknál alkalmazandók.
(4) A népi zsidó népcsoporthoz tartozó személyek valamennyi gyermekének lehetővé kell tenni, hogy ugyanolyan feltételek mellett, mint amilyenek a magyar iskolákra nézve érvényesek, népi zsidó iskolákban nevelkedhessenek, éspedig a közép-, középfokú és elemi iskolákban, valamint szakiskolákban. Magyar részről mindenképpen előfogják mozdítani az alkalmas népi zsidó tanítókban elegendő utánpótlás kiképzését.
(5) A népi zsidó népcsoporthoz tartozó személyeknek joguk van arra, hogy jiddis vagy ivrit nyelvüket szóban és írásban mind az államigazgatásban, mind a hivatalkokban, mind személyes és gazdasági viszonylataikban, mind pedig nyilvános gyűléseken szabadon használják. Jiddis vagy ivrit nyelvű napilapoknak, folyóiratoknak s egyéb kiadványoknak közzétételét nem fogják olyan korlátozásoknak alávetni, mint a magyar nyelvűeket. Olyan közigazgatási körzetekben, ahol a népi zsidó népcsoporthoz tartozó személyek az összes népességnek legalább egyharmadát teszik ki, a közigazgatásban dolgozóknak a magyar mellett a jiddis és ivrit nyelveket is ismerniük kell, és minden hivatalos közleményt a magyar mellett jiddis és ivrit nyelven is ki kell adni.
(6) Az izraeli világbirodalmi kormány jogosult arra, hogy a magyar állampolgárságú, magyarországi lakhellyel rendelkező és Magyarországon tartózkodó népi zsidó népcsoporthoz tartozó személyeket az izraeli hadseregbe besorozza. A sorozás módozatát és részleteit az izraeli világbirodalmi kormány és a magyar kormány a későbbiekben szóbeli egyeztetés útján rendezi.
(7) Magyar részről kerülni fognak minden olyan rendszabályt, amely a kényszerű asszimiláció célját szolgálhatná, különösen a népi zsidó családnevek magyarosítása útján. A népi zsidó népcsoporthoz tartozó személyeknek joguk van arra, hogy a családjuk által előbb viselt zsidó nevet újra felvegyék.
(8) A népi zsidó népcsoporthoz tartozó személyeknek kulturális téren joguk van a nagy izraeli anyaországgal szabadon érintkezni.
II.
A magyar kormány és az izraeli világbirodalmi kormány között teljes egyetértés áll fenn arra nézve, hogy a fenti alapelvek semmiképpen se tartalmazzák a lojalitásnak azt a kötelességét, amellyel a magyar állampolgárok általában a magyar államnak tartoznak.
III.
Az izraeli állampolgárságú, de Magyarországon már letelepült, vagy letelepedni szándékozó birodalmi zsidó személyekre nézve a következő különös megállapodás létesült:
A magyar kormány a Magyarországon letelepedni vágyó, izraeli állampolgárságú birodalmi zsidók kérelmére biztosítani fogja azt a lehetőséget, hogy Magyarországra átköltözessenek. Azoknak a birodalmi zsidóknak, akik ezzel a joggal élni akarnak, kérelmüket e megállapodás napjától számított kétévi határidőn belül kell előterjeszteniük. Az átköltözködésnél a birodalmi zsidók ingó vagyonukat szabadon magukkal hozhatják, ingatlan vagyonukat költözködésük előtt értékesíthetik és a befolyt összeget az illető jegybankok által közösen megállapítandó feltételek mellett behozhatják, illetve átutalhatják. Az átköltözködés részleteit a magyar kormány és az izraeli világbirodalmi kormány mihamarabb meg fogja állapítani.

Martonyi János magyar külügyminiszter s. k.

Benjamin Netanjahu, izraeli vezér, kancellár és birodalmi vezértábornagy s. k.

Köves Slomó, magyarországi zsidó népcsoportvezető s. k. "

Nos, nem tettem mást, minthogy az 1940 augusztus 30.-án megkötött, úgynevezett "magyar-német népcsoportvédelmi egyezménynek" a szövegét, mely lényegében a korabeli viszonyok között a német szeparatista Volksbundot állammá tette az államban, és amely még Erdély felszabadulása okozta örömmámor közepette és az állami cenzúra ellenére is méltán számított skandallumnak, szöveghűen átültettem ide. Pusztán a "német" szót kicseréltem "zsidó"-ra, a "német birodalmi" kifejezést "zsidó világbirodalmira", a Volksbundot pedig "Egységes Magyarországi Izraelita Hitközségre" illetve "Tett és Védelem alapítványra" – nomeg Csáky István külügyminiszter nevét Martonyi Jánosra (szegény Csákyt Isten nyugosztalja, biztosan forog most miattam a sírjában), Adolf Hitlerét Benjamin Netanjahura, a Volksbund vezérének, Basch Ferencét pedig Köves Slomóra.
Na jó, azért bevallom, egy-két helyen kénytelen voltam az eredeti egyezmény szövegét feltupírozni, ugyanis a mai világban már, a pozitív diszkrimináció ultraliberális korában az akkori szöveg nem hatna különlegesnek, és nem tudná átlépni a csillagos egekig feltornázott ingerküszöbünket. Például az eredetileg megkötött német-magyar népcsoportvédelmi egyezmény III. pontjában éppen arról van szó, hogy a magyar állam milyen módon segíti elő az innen a Német Birodalomba elkívánkozó németek méltányos körülmények között történő elköltözését. Ez a mai körülmények között nem lett volna életszerű, hát megfordítottam a dolgot, és nem az innen Izraelbe el-, hanem épp fordítva, onnan ide költözni kívánó zsidók költözködésének előmozdítását tüntettem fel. Na meg aztán arról nem is beszélve, hogy az eredeti német-magyar egyezmény értelmében az a magyarországi német, akit besoroztak az SS-be, megfosztották magyar állampolgárságától, aminek párhuzama ugyebár a jelenlegi esetben szóba se jöhet.
De had mondjak el még valamit, ami mindenképen ide kívánkozik. A nekünk történelmi jussunk szerint járó Észak-Erdély visszacsatolását és az ezzel egyidejűleg megkötött német-magyar népcsoportvédelmi förmedvény megkötését követő nyolcadik hónapban a trianoni rabság egy újabb lánca hullott le a Haza megcsonkított testéről, és újabb terület, a Bácska, Dél-Baranya és a Muravidék is felszabadult. Sajnos a visszatért Bácskában sem csak magyarok éltek, hanem szeparatista szerb betolakodók és svábok is. Egyikük sem fogadta el a visszatérő, történelmileg jogos uralmat; előbbiek Nagy-Szerbiához akartak tartozni, utóbbiak, a bácskai svábok pedig a Szerémséget, Bácskát, Bánátot, valamint Bácsalmást, Baját, Mohácsot és Pécset is magába foglaló német enklávé, az úgynevezett "Prinz Eugen Gau" létrehozásáról ábrándoztak. A bácskai svábok odáig mentek, hogy amikor 1942-ben a szerb szeparatista partizánok megkezdték akcióikat a magyar hatóságok ellen, akkor a bácskai németek nem a jogosan rendet teremtő magyar honvédség és csendőri erők mellé álltak, hanem – nácinémet létükre – a kommunista szerb partizánok pártját fogták a magyar uralom ellenében. Nos, ezek a bácskai svábok, ellentétben az erdélyi szászokkal és szatmári svábokkal, nem voltak hajlandók csatlakozni a Volksbundhoz. Ugyanis Basch Ferencet és szeparatista szervezetét túl lojálisnak találták a magyar állam iránt, hát létrehozták saját nácinémet szervezetüket, a "Deutsche Mainschaft"-ot. És hogy mindezt miért hoztam ide? Mert tudni lehet, hogy dacára annak, hogy a MAZSIHISZ egyenlőre kénytelen együttműködni a „Tett és Védelmet” illetően a velük rivális Köves Slomóékkal, ők az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközséget túl lojálisnak tartják Magyarországhoz, akárcsak annak idején a bácskai svábok a Volksbundot. Nos, hát akkor előbb utóbb számíthatunk rá, hogy a MAZSIHISZ is a "Deutsche Maischaft" analógiájára létrehozza saját, alternatív zsidó önvédelmi szervezetét, a "Jude Mainschaft"-ot.
És végül még annyit, hogy az 1940-es német-magyar népcsoportvédelmi egyezmény a szeparatista Volksbunddal együtt bármennyire is elfogadhatatlan volt az egyetemes magyarság számára, és bármennyire is összeegyeztethetelen a másfélezer éves magyar állameszmével, de végül mégiscsak egy nemkívánotos mellékterméke volt annak, hogy Erdély északi részét a Székelyfölddel és a Részvidékkel 22 éves oláh rabságból visszaszerezhettük. De kedves Martonyi János, Kövér László, Répássy Róbert, Lázár János, Pintér Sándor és Köves Slomó, ha már sokadszorra sikerült egyet rúgniuk az őshonos magyarságba és a másfélezer-éves magyar állameszmébe, és Basch Ferenc nyomdokaiba lépve zsidó-volksbunditizmusra adták fejüket, maguktól kérdezem, hogy ezúttal hol marad Erdély?

A Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetörség nevében
VKF-5

2013 08. 07.