Ahol Brassai Zombika nem akar "magyar gettókat": dulakodás a marosvásárhelyi vegyes tannyelvű "Rebreanu gimnázium" évzáróján – Le a betolakodó szőrőstalpúak bekebelező multikuturalizmusával!


Még a magyar szülők hónapok óta a magyar feliratokért folytatott harcát épphogy csak le sem hederítő, az asszimiláció langymeleg látszatnyugalma felett őrködni hivatott, kápós sziromlevelű maros-torda megyei főtanfelügyelőnek, Illés Ildikónak is elérte az ingerküszöbét a magyarellenes román szeparatista nevét viselő Liviu Rebreanu vegyes tannyelvű középiskola évzárója.
Kezdődött azzal, hogy a román igazgatónő a román tagozat diákjainak oláh nemzeti színű rongyot osztogatott nyakkendőként. A magyar szülők pedig egy kétnyelvű transzparenssel érkeztek az ünnepségre. Ezen a táblán egyrészt az Európai Unióban használt többnyelvűséget mutatták be valamint a Liviu Rebreanu iskola által gyakorolt kétnyelvűséget szimbolizálva kihelyezték az egynyelvű román "director" (igazgató) szót. A magyar szülők jogos és törvényes tiltakozása viszont sok trikolór nyakkendőt viselő gyerek szüleit zavart, akik agresszíven és nyomdafestéket nem tűrő szavakkal fenyegetőztek, majd kitépték a magyar szülők kezéből a kétnyelvű üzenetet.
Az incidens kisebb dulakodásba torkollott, amelynek a csendőrség vetett véget. A magyar és román szülők egyaránt a csendőrségen töltötték az ünnepség további részét, ahol mindenkit figyelmeztetésben részesítettek a rendbontás miatt. A csendőrségi jegyzőkönyv aláírása után a román szülő igazi multikulturális román hangnemben köszönt el: "Én soha nem fogom elfogadni, hogy a gyerekem iskolájában kétnyelvű feliratok legyenek!"
A megyei sziromlevelű főtanfelügyelő – félve az eddig általa megfelelőnek tapasztalt légkör magyar botránnyá dagadásától, lépésre szánta el magát, és az R"M"DSZ által még a csaoista idők magyarnevű elvtársaitól örökölt konfliktuselsimító taktikáját bevetve, a fűnyíró elvet alkalmazta: leváltotta mind a betolakodó oláh igazgatót, mind a magyar aligazgatót, mert értékelése szerint "az iskola román és magyar vezetői sem tudták megfelelően kezelni a helyzetet".
Nos azt, hogy a magyar aligazgató nem megfelelő konfliktuskezelése vajon abban állt-e, hogy a szülőknek a magyar nyelvű feliratokért indított harcának első szakaszában nem igazán fűlött a foga az ügy mellé állni, vagy abban, hogy az utóbbi időben viszont valamilyen oknál fogva megszállta a kisangyal, és élére állt a szülőknek a főtanfütyi-asszonyságnál eddig rendre süket fülekre találó kezdeményezésének, az valószínűleg a kollaboráció setét boszorkánykonyhájának örök titka marad. Valószínűleg az utóbbiban, ugyanis Illés Ildikó egy zártkörű tanácskozáson a magyar szülők akcióját provokációnak minősítette, a román igazgatónőnek adva igazat. Azt sem árt tudni a magyarnevű, ám kollaboráns főtanfütyi asszonyról, hogy férje a sziromlevelű párt egyik megyei beszállítója, a tanfelügyelőségtől is milliós megrendeléséeket kap. Mindeközben nem tud rendesen magyarul sem: az egyetlen önálló magyar marosvásárhelyi tanintézmény, a Bólyai-líceum évzáróján törve mondta el beszédét.
Az önálló magyar oktatásért vért adó Marosvásárhelyen a betolakodó oláhok egyébként foggal-körömmel ragaszkodnak a marosvásárhelyi vegyes-tannyelvű iskolákhoz, mert tudják, ez a "multikulturalizmus" jelszava alá gründolt asszimiláció melegágya. A marosvásárhelyi betolakodó-megszálló román sajtóban lábra kapott híresztelések szörnyűségként tüntetik fel, hogy a város egyik középiskolájában, a "vegyes tannyelvűnek" csúffolt "Unireában" az épület tulajdonosa, a Római Katolikus Egyház önálló állami tanintézményként szeretné működtetni a magyar tagozatot, amely kiegészülne egy sor katolikus osztállyal. Az épületben 1948 előtt a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium működött. Ezt az igényt természetesen, pofátlan román módon, nem átallják a "megértés", a "tolerancia" hiányának tüntetik fel, holott, bár a rendszerváltás óta visszakapta és gondozza az épületet, az egyháznak mégsem sikerült legalább részlegesen a birtokába vennie azt, ami a jogos tulajdona.
A „vegyes tannyelvű” intézménynek a nagy "multikulturalizmus", "megértés" és "tolerancia" jegyében nemhogy magyar feliratai, de még magyar aligazgatója sincsen. A magyar tagozat jogai az elmúlt évek során alaposan csorbultak, a négy román középiskolai osztály mellett egy, esetleg két magyar osztályba hirdettek felvételit, s a múlt évben helyhiányra hivatkozva nem indult magyar előkészítő osztály.
Az épület tulajdonosa, a Római Katolikus Egyház "kompromisszumos megoldásra" törekszik, mely abban állna, hogy a magyar és a román tagozat konzorciumként működne tovább, amiről mondanunk se kell, hogy a román iskolavezetés hallani sem akar. És persze a fenntartó egyház a szentistváni birkatürelem jegyében a sziromlevelű alpolgármesterrel, Peti Andrással, Brassai Zombikáékkal, Illés Ildikóékkal egyetemben annak lépten-nyomon való hangsúlyozásában versengenek, hogy még véltetlenül sem szeretnék a román tagozatot kiköltöztetni az épületből. Nem akarjuk mi különválasztani a magyar tagozatot, nem, dehogy!! Eszünk ágában sincs felszámolni a magyar gyermekek másodrendűségét és asszimilációját, ó nem! Ez a pipogya római katolikus egyház, ez a vásárhelyi R"M"DSZ! Szégyen, szégyen, szégyen!
Pedig eleve meg kellene a románt fenyegetni a teljes kilakoltatással ahhoz, hogy valamibe is beleegyezzen. Mi azonban, jobbnak látnánk ha, az egész "Unireát" kipakolnák mindenestől! A hatmillió bocskoros oláhval együtt a Kárpátokon túlra! Lesz még magyar egynyelvűség Marosvásárhelyen!

A Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetőrség
Dühös románszakértője

2013 07. 20.