A marosvásárhelyi önálló magyar oktatás ellen, és a kanadai román emigráns gyerekek anyanyelvű oktatásáért harcol az R"M"DSZ!


Az R"M"DSZ kongresszus egyik szünetében a Duna-TV által készített riportban a sziromlevelűek vezére, Kellemetlen Dudor azzal dicsekedett, hogy 1990 óta hány új magyar iskola nyílt Erdélyben (emlékszünk, a komcsik is minden gazdasági eredményt 1945-höz mértek). Erre Száva Enikő, a Duna TV erdélyi riporternője közbevágott (ritkán szokta ilyen bravúros közbevágásokkal provokálni riportalanyait), hogy elnézést, 1990-ben Marosvásárhelyen 33 magyar oktatási intézmény működött, most meg van egy. Dudorka kellemetlenül hebegett habogott, hogy várjuk ki a végét, előbb utóbb ott is lesznek. Nos hát akkor lássuk az élő gyakorlatban egy konkrét példát, hogy harcol a helyi R"M"DSZ a vásárhelyi magyar oktatásért, ahol ugyebár a magyar diákok 90%-a román nevű és román vezetésű vegyes tannyelvű iskolákba kénytelen járni, és ahol a nagy multikulturalizmusnak köszönhetően a magyar diákok legifjabb nemzedékei már egymás közt is románul beszélnek.
Miközben a székelyföldi boltokat és vásárokat már-már napi rendszerességgel ellepő, és román termékfeliratok hiányát árgusan vizslató, megszálló román termékellenőrök szorgalma a székelyzászlókat hajhászó, ugyancsak megszálló román prefektusok szorgalmával vetekszik, Marosvásárhelyi szülők hosszú évek óta küzdenek azért, hogy gyerekeik iskolája – a Liviu Rebreana Általános iskola – a jogbitorló egynyelvűség helyett biztosítsa a kétnyelvűséget. A szülők először 2010-ben fordultak a tanintézmény vezetőségéhez és kérelmeikben többszörösen kérték a kétnyelvű feliratok kihelyezését. Beadványaikra minden alkalommal elutasító válasz érkezett. A 2012-2013-as tanévben a szülők javaslatára, az iskola egyik tanító nénije kétnyelvű osztálycímkéket rendelt a magyar tagozat számára, ezeket az illető osztályok tanítói, vagy osztályfőnökei fizettek és helyeztek az osztálytermek ajtóira.
A 2012-2013-as tanévben a szülők javaslatára, az iskola egyik tanító nénije kétnyelvű osztálycímkéket rendelt a magyar tagozat számára, ezeket az illető osztályok tanítói, vagy osztályfőnökei fizettek és helyeztek az osztálytermek ajtóira. (ugyanakkor az igazgató asszony utasítására előzetesen kihelyett egynyelvű, sok esetben a tanító nevét helytelenül megjelenítő feliratokat nem lehetett eltávolítani ezek kifejezetten furcsán hatnak a kétnyelvű és igényesen elkészített feliratok mellett).
2012 októberében több mint 350 magyar szülő újból benyújtott egy petíciót a Liviu Rebreanu Általános Iskola igazgatóságára, amelyben kérték, hogy a tanintézmény tartsa tiszteletben a magyar gyerekek és szüleik törvények által biztosított nyelvi jogait. A beadványt iktatták a Maros Megyei Tanfelügyelőségen és a Polgármesteri Hivatal iskolákkal foglalkozó osztályán is. Annak ellenére, hogy az R"M"DSZ-es delegált alelnökű román megszálló tanfelügyelőség biztosította a szülőket arról, hogy felhívta az intézmény figyelmét lehetséges konfliktusok elkerülésére, és kilátásba helyezte, hogy követni fogja az eseményeket, ezt nem tette meg, talán ennek a magatartásnak is köszönhető, hogy a Liviu Rebreanu Általános Iskola betolakodó román vezetősége megtehette azt, hogy több mint két és fél hónapon keresztül megtagadta a hivatalos válaszadási kötelezettségét és nem válaszolt a több száz szülő beadványára.
A kezdeményező szülők 2013 januárjában egy újabb levelet fogalmaztak meg az iskola román betolakodó vezetőjének, amelyhez csatolták az általuk javasolt 40 felirattípus kétnyelvű mintáját, arra kérvén az iskola betolakodó román vezetőségét, hogy járuljon hozzá az ingyen, adományként felajánlott feliratok kihelyezéséhez. Az iskola válasza februárban érkezett: az intézmény vezetőségi tanácsa február 11-én szóban és írásban közölte a magyar szülők képviselőivel, hogy a magyar szülők valós kétnyelvűség megvalósításával kapcsolatos kérései "indokolatlanok", következésképp, az iskola vezetősége nem hajlandó kitenni az iskola folyosóira, belső tereibe a szülők által ingyen felajánlott kétnyelvű táblácskákat. A kétnyelvű információk közlését azzal hárítja el az intézmény vezetősége, hogy minden információt a tanfelügyelőségtől kap, és nincs lehetősége azokat lefordítani.
A szülők tiltakozó és figyelemkeltő akcióra szánták el magukat 2013. május 9-én, amely egy villámcsődületből (flashmob) áll, és amelyet, csütörtökön reggel háromnegyed nyolckor tartottak az iskola előtt. Ez abból állt, hogy egy szülői csoport 10 percen keresztül az iskola előtt fog állni azokkal a feliratokkal, amelyeket az iskola nem hajlandó kitenni, valamint azon megszálló törvényi hivatkozásokkal, amelyeket a tanintézmény nem tart be.
Az R”M”DSZ a villámcsődületre villámlátogatással válaszolt, kiszállt a helyszínre Brassai Zsombor az sziromlevelűek maros megyei elnöke, Haller Béla a marosvásárhelyi alelnök és helyi tanácsos valamint Illés Ildikó, R"M"DSZ-delegált főtanfelügyelő-helyettes. A sziromlevelű kollaboránsok fűt-fát ígértek, hogy így úgy érvényre juttatják a kétnyelvűséget, Illés Ildikó egy igazi csaoista-ízű, kollaboráns szöveget vágott le a sajtónak: "Az iskola vezetőségével folytatott ismételt beszélgetést követően és a helyszínen látottak alapján azt hiszem, mindannyian elmondhatjuk, hogy a helyzet koránt sem annyira súlyos, mint ahogy azt néhányan sugallni szeretnék. Bár még van, amit javítani az iskolákban lévő magyar osztálytermekben kétnyelvű táblák vannak. Külön örvendek annak, hogy az iskola vezetősége konstruktívan áll a kérdéshez" – akárcsak eddig az R"M"DSZ-es segédletű, megszálló román főtanfelügyelőség meg a román igazgatónő, egy kávé mellett vidáman elcseverészhetnek arról, milyen konstruktívan simítsák el a felmerülő problémákat, és érvényesüljön a jogbitorló román egynyelvűség.
A Maros megyei RMDSZ-vezérnek volt pofája a román intézményvezetőivel folytatott tárgyalása után a következő kijelentést tennie: "Nem hiszem, hogy a gettósítás - az, hogy önálló magyar iskolákban, kulturális intézményekben és különféle szerveződésekben gettósítjuk magunkat - lenne a helyes marosvásárhelyi magyar stratégia. Az európai szellemű együttélés stratégiáját még nem próbáltuk ki, úgy vélem egy olyan interetnikus, urbánus térben, mint Marosvásárhely ez a szemlélet szavatol jövőt". Mármint jövőt a további minél sikeresebb román asszimilációnak, melynek a sziromlevelűek s vele Brassai Zombika is élharcosai. Tudják, a társadalmi önszegregáció a legjobb fegyver a beolvadás ellen, és a kollaboránsok az idegen megszállókal ez ellen küzdenek tűzzel-vassal.
Node a marosvásárhelyi magyar oktatásnál sokkal inkább szívügyeként kezeli a nagy érdekvédelmi szervezetünk a Kanadában élő románok anyanyelvi oktatásának ügyét. A torontói Román Nagykövetség részéről érkezett kérésre válaszolva, Csík-Udvarhely-megye sziromlevelű tanácsa nem késlekedett oktató jellegű adományokat küldeni a kanadai román tannyelvű iskoláknak. Kanadában már több mint 200 ezer román él, ahol az ortodox és a neoprotestáns román egyházak vasárnapi hitoktatást szerveznek a gyermekeknek, ahol túlnyomó részt román a tanítás nyelve. Borboly-megye közgyűlése 456 könyvet és segédeszközzel serénykedett megsegíteni a kanadai román gyerekeket. Nembaj R"M"DSZ, Brassai Zombika, lesz még egynyelvűség Marosvásárhelyen: magyar egynyelvűség. De azt ti azért nem éritek meg, mert az ellenséggel együtt ti is megkapjátok méltó jutalmatokat!

A Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetőrség
Hírszerző Szolgálata

2013 06. 06.