Magyarverés Temerinen, Ceausescut idéző, félelemkeltő magyarellenes hatósági zaklatás Nagybányán, és városrombolás Kolozsváron a megszálló román tanfelügyelőség által, a magyar külügy válaszlépései nélkül!
Még fel sem száradt Bilicki Ervin szerb betolakodó és fasiszta megszállók által kiontott vére, melyet a magyarnak csúffolt diplomácia birka módjára tétlenül bámult, élén fejbólintó III/III-as Jánosunkkal, két hónappal később újabb, magyar fiatalokkal történt temerini incidensről adott hírt május 13.-án késő este a VajdaságMa hírportál. Azt írta, hogy a "nemkívánatos incidens" vasárnap hajnalban történt a dél-bácskai városban. Hazafelé tartó két magyar fiatal szembetalálkozott egy háromtagú szerb társasággal, s egyikük – a sértett, a húszéves C. R. elmondása szerint – minden ok és magyarázat nélkül rátámadt az egyik magyar fiatalra, ütlegelni kezdte, sérüléseket okozva, s miután áldozata földre került, megpróbálta összerugdosni, de ebben a többiek megakadályozták. Ezúttal Fejbólintó Jánosunk, és nemzetpolitikai államtitkárunk aggodalmát fejezte ki az utóbbi időben elharapódzó "szerb-magyar jóviszonyt veszélyeztető etnikai incidensek" miatt, de ezen kívül persze az ég világon semmi sem történt.
Az esetet megelőzőleg egy hónappal korábban botrányt váltott ki Nagybányán egy csonkahoni alapítvány könyvadománya, amelyet az ottani magyar tanintézményeknek szánt a szervezet. Varga Károly, a Nagybányai Egyházmegye esperesének segítségét kérte az alapítvány egyik vezetője, hogy célba jussanak a kis- iskolásoknak, és az óvódásoknak szánt irodalmi- és meséskönyvek. Ennek érdekében az esperes felvette a kapcsolatot a tanintézmények magyar pedagógusaival.
Viszont a nagybányai Petre Dulfu vegyes tannyelvű iskolában az egyik magyar tanítónő (merthogy a magyar tannyelvű osztályok csak alsó tagozaton vannak, felső tagozaton minek is őrizni az őshonos magyar anyanyelvet, had szokják a betolakodók nyelvét, ugye R"M"DSZ?!), akit egyszer korábban leszidott a román vezetőség, mert eltitkolt előttük egy dokumentumot, félelmében jelentette az adomány érkezését. Erre a magyar aligazgatónő, nem is a betolakodó román, hanem az áruló magyar, jelentette a magyarországi csomagok érkezését a megszállók tanfelügyelőségén.
A megszálló román tanfütyi nem késlekedett, és mintha csak a "kárpátok nagy géniuszának" idejébe csöppentünk volna vissza, annak rendje és módja szerint szépen be is kérette azonnali hatállyal az egész adományt, hogy átvilágítsa azok tartalmát, és kiderítse, "nincs-e bennük etnikai vagy politikai tartalom, gyűlöletre uszítás". Értsd ezalatt, nem-e olyan könyvekről van-e szó, ami erősíti a magyar öntudatot, netán elmagyarázza, hogy ki is volt előbb Erdélyben.
A könyvadomány kiosztása után csak úgy somfordáltak a könyvek átvevőhelyei körül a kék egyenruhás filemülék, szekus besúgók, de volt akit megszálló román tartótisztje még azelőtt hívott fel, és érdeklődött a könyvadományról, mielőtt az egyáltalán elérkezett volna az átvevőhelyre. Az esperes szomorúan panaszolta, hogy ezután a pedagógusok a bonyodalmaktól tartva óvakodnak átvenni a könyvadományokat, vagy éppen visszavitték azokat.
Emlékezzünk vissza, nemrégiben uszításért hurcolták meg hatóságilag az új nagybányai kiáltó szó megfogalmazóit, mert az egyedül őshonos helyi magyarság beolvadása ellen merészelték felemelni szavukat. Hiába, csak reszket a román attól a fránya magyar feltámadástól, csak mi is hinnénk benne! Nembaj, kedves nagybányai magyarok, a politikai, etnikai tartalomra, uszításra itt van a mi honlapunk, azt nem tudják elkobozni!
Ugyancsak a "nagy géniusz" idejét idézi egy kolozsvári építkezés. A kincses városban mintegy félezer ember vont élőláncot május 26.-án délután az alsóvárosi "kétágú" református templom köré, tiltakozásul a műemléképület közvetlen szomszédságába tervezett sport- komplexum megépítése ellen. A templom kereszthajójától mintegy tíz méterre épülő modern sportcsarnok és tanfelügyelőségi épület a tervek szerint mintegy húszméteres magasságig, a műemléktemplom ereszéig emelkedik majd a magasba. A tiltakozáson a református, az evangélikus és az unitárius egyház képviselői szólaltak fel. A tiltakozók által elfogadott petíció szerint a tervezett sportkomplexum "a félrevezetésre, a hazugságra, a hatalmi erőszakra készül felépülni". A Kató Béla református püspök által felolvasott petícióban „jó belátást" kértek Istentől a város és az ország elöljáróinak a helyzet orvoslásához. A helyzetet ismertető Bányai József ügyvéd, az egyházközség presbitere elmondta, az elkezdett építkezés ma már nemcsak a templom látványát, hanem a műemléképület állagát is veszélyezteti, lévén, hogy az több emelet mélységben a föld alá hatolna, és a víz alámoshatja a templomot – pont ez a cél, a magyar múltat eltüntetni!
A kolozs megyei megszálló román tanfelügyelőség és a Viitorul Sportklub a templom mögött egy olyan közel félhektáros telket készül teljesen beépíteni, amelyet 1964-ben egy kikényszerített adománylevéllel vett el az állam a református egyháztól. 1989 után az egyház peres úton próbálta visszaszerezni korábbi tulajdonát, a pert azonban jogerősen elvesztette. Már hogy az előzmények miért történtek így, azért is érdemes lenne valakinek utánamenni.
De az EMI által felvetett restitúciós kérdésre valahogy a magyar külügy nem igazán fogékony, de a helyi "80%-os érdekvédelem" sem, akárcsak a Jobbik. De nem baj, megnyugodhatunk, Németh Zsoltika Bukarestben járt román elvtársakkal tárgyalni, és kijelentette: "Magyarország nem nulla összegű játszmaként, hanem kölcsönös előnyöket hordozó területként tekint a magyar-román kisebbségi, nemzetpolitikai viszonyra". Valóban nem nulla összegű játszma, hanem messze a mínuszos tartományban mozgó.
Kifejtette: "A kétoldalú kapcsolatok dinamizálása és bizalomépítés érdekében nem látványos, hanem hatékony és folyamatos párbeszédre van szükség". Igen, főleg a román félnek a látszatra, hogy mutassa a világ felé, nemcsak nemzetiségi politikája számít "mintaértékűnek", de szomszédaival is rendezett viszonyban él – az erdélyi magyarság meg tovább sorvad, hajrá Zsoca, csak így tovább a kölcsönös és kiegyensúlyozott partnerség jegyében! Az MTI kérdésére, hogy miként reagáltak román tárgyalópartnerei a kisebbségi témakörben felvetett magyar igényekre, Németh Zsolt azt mondta: nyitottnak mutatkoztak a párbeszédre (nem tudom, milyen párbeszédre nyitottak, inkább tüzet nyitnának ránk, mint valünk párbeszédet) "A székelyzászló-háborút minden jel szerint magunk mögött tudhatjuk". (Na erről mi egyáltalán nem vagyunk meggyőződve) "A kisebbségi vegyes bizottsági titkári találkozón úgy gondolom, hogy többet fogunk látni a román félnek a hozzáállásából" – Hát mi már most eleget látunk belőle: hatósági zaklatás, műemlékrombolás.
Előző írásunkat egy Szabó Dezső idézettel zártuk, emezt pedig annak nyomán szabadon emígy: Óh, mindenható Isten, a románoknak elkótyavetyélt M6-os Hiúz géppuskákból csak egyet hagyj meg nekünk, hogy egyszer végre a Bem rakparton rendet tehessünk vele!
A Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetőrség
Hírszerző Szolgálata
2013 06. 06.