A marosvécsi panzió fura ura, avagy a szórványban még a söpredékről sem mondhatunk le!
Sajnos, embernek látszó állatok, vagy tárgyak mindenütt járnak, így a csíksomlyói negatív élményemhez hasonló afférból a gyimesbükki zarándoklaton sem maradtam ki. Egy kedves helyi barátom árusítóstandjára vigyáztam, amíg elment a dolgára. Odajön egy régi ismerősöm, név szerint báró Nagy Kemény Géza nevű fehérjehalmaz, marosvécsi panziótulajdonos, akit eddig normális embernek hittem. Az üdvözlés után megkérdeztem, hogy látja itt a politikai helyzetet. Erre ő rögtön a Jobbikot kezdte szidni, hogy az erdélyi magyarságnak ő okozza a legnagyobb kárt, és ki kéne őket tiltani Erdélyből, a pártzászlójukkal együtt.
Mint az ominózus affér után mástól megtudtam, báró Nagy Kemény Géza azóta utálja ennyire a Jobbikot, amióta egyszer még 2010 előtt elment egy jobbikos rendezvényre zászlót árusítani, és a rendezők ingyen osztogatták ugyanazt a zászlót. Utálata odáig fajult, hogy a 2010-es EMI-táborban, amikor a Fidesz még nem, hanem csak egyedül a műradikális Jobbik merte felvállalni az elszakított és külhoni magyar állampolgárok szavazati jogát, mikrofon előtt kifejtette, hogy mivel nála otthon Marosvécsen az öregasszonyok RTL-klubot meg csiga-kettőt néznek, elszakított véreink csak ne kapjanak állampolgárságot, mert szerinte úgy is a szocikra szavaznának.
Na de ettől még egyet is érthetnék, ha nem is a jobbikosok, de a Jobbik zászlójának a kitiltásával, no nem azért, mert pártzászló, hanem mert ha a balliberális oldal a sziromlevelű neptunistákkal egyetemben a nyílt nemzetárulás, Orbáné a nemzeti együttműködésnek csúffolt rendszere, akkor a Jobbik a HVIM-mel, az "M"PP-"SZN"T-vel a nemzeti manipuláció rendszerét képzi. Node a báró urunknak, vagy inkább elvtársunknak nem ez a baja a műnemzeti párttal, hanem az, hogy: szélsőséges! Mondom neki, hogy a Jobbikot én se szeretem, de a Jobbik nem szélsőséges, sőt, kikérem magamnak, mert ugyanis a szélsőséges én vagyok, és ezt büszkén is vállalom. Felei Géza barátunk, hogy nem szabad szélsőségesnek lenni, mert akkor elijesztünk magunktól olyanokat, mint a Realite-TV, és még felsorolt néhány szőröstalpú tévécsatornát, amelyek szerinte kezdenének mellénk állni. Én rögtön rávágtam, hogy nem hiszek az ilyenben, mert – s itt idéztem a valamikori Székely hadosztály egy katonáját – a románnak én csak akkor hiszek, ha már meghalt és jó hideg.
Na, erre a báró barátunk teljesen felháborodott és kikelt magából, hogy szégyeljem magam, én mit képzelek magamról, aki nem itt élek, nem ismerem az itteni viszonyokat, és nem is tudok egy szót se románul, hogy mondhatok ilyet, amikor már annyira rendesek a román rendőrök, hogy már magyarul tájékoztatják hangszóróból a gyimesbükki rendezvényre látogató magyarokat a fennálló rendről. (Minthogy a látogatók legalább fele csonkahoni, akik legalábbis egyenlőre, szerencsére még egy kanyi mukkot se tudnak oláhul, hát az oláh megszállók is mi más módon tájékoztathatnának. Egyébként pedig nehogy már elájuljunk a meghatódottságtól, csak mert nem zárnak minket saját Hazánkban gázkamrába). Meghogy mit akarok kezdeni 20% magyarral, 80% románnal, és hogy ilyeneket mondok, hogy a föld alatt akarom látni a románokat, miközben idejövök és – utalva arra, hogy vigyázok helyi árusító barátom portékájára – az itteniekből élek, rajtuk gazdagodom.
Mondja ő, amikor ő a marosvécsi panziójával meg a csonkahoniakból és jómódú oláhokból él és gazdagszik. Nemmellesleg tudni kell a báró elvtársról, hogy a már említett 2010-es EMI-táborban megjátszotta azt is, mivel a demarkációs vonalon a megszálló oláh határőrök elkobozták tőle a táborban árusítani szánt Wass Albert köteteket, kirakott a standja mellé egy üres műanyag nyitottfedelű dobozt, mögé helyezett egy kartonpapírt, és ráírta: "A román határon elkobzott Wass Albert kötetek helyett köszönettel fogadom!". Nos, mielőtt az ember szemébe hazafias könnyek csordulnának, le kell szögezni, ez a húzás egy károsult mezei könyvkereskedő részéről a legtermészetesebb lépés volna, mint ahogy az is, hogy jó érzésű magyar ez esetben nem is fukarkodik az adományokkal. Ám ő nem egy mezei könyvkereskedő, hanem panziótulajdonos, és az elkobzott Wass Albert köteteiből adódó bevételkiesést panziótulajdonosként volt pofája kompenzálni a nála többynire sokkal nyomorúságosabban szituált táborlakóktól való koldulással. Csak hogy érzékeltessem, milyen pitiáner jellem ez a báró Nagy Kemény Géza.
De a java a végére maradt. Én mondtam, hogy az általa kifogásolt mondatom a Székely Hadosztálytól származik, amire ő: "A Székely hadosztály már rég a föld alatt van!". Majd távozóban, búcsúképpen kibújt belőle igazi énje, a nyilas házmester, az ávós verőlegény: "Fel is foglak jelenteni a román titkosszolgálatnál, hogy tiltsanak ki az országból, mert ilyen nézeteket vallasz!" majd a helyi plébános Márton Áron példájáról szóló hazafias prédikációjára utalva hozzátette: "Ezt a papot is, aki itt prédikált, le kéne tartóztatni, és kitoloncolni az országból!" – Érthető? És mindezt hatalmas székely zászlós pólóban a potrohos sörhasán (az esetre különben tanúm is van!)!
Nos nem az a probléma, hogy báró Nagy Kemény Géza a nemzetiségi kérdésben és a román-magyar együtt(nem)élés kérdésében homlokegyenest ellenkező nézeteket vall mint én, és még ahhoz is megvan a joga, hogy ezért bármilyen véleményt alkosson rólam. Ettől Nagy Kemény Géza még lehetne kiváló magyar is. A gond az, hogy a román titkosszolgálatnak való vamzerkodással fenyeget engemet is, és egy nemzettársamat is. Ez ugyanis ember alatti, minősíthetetlen viselkedés. Még akkor is, ha csak valaki, mérgében vagy viccből fenyegetőzik ilyesmivel. Az íreknél aki ilyet kiejt a száján, először térden lövik, aztán főbe.
Különben a teljes igazsághoz tartozik, hogy ennek az embernek felmenői közé tartozik az a báró Kemény János, aki Trianon után életet lehelt az erdélyi magyar irodalomba, és a Helikon című folyóirat köré szervezte a nagy írókat és költőket, mint Reményik Sándort, Dsida Jenőt, Wass Albertet, Nyírő Józsefet és Tamási Áront. Azt a Tamási Áront, aki szerint "Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan". Nos, ki merem jelenteni, hogy BÁRÓ NAGY KEMÉNY GÉZA EMBERNEK HITVÁNY, TEHÁT MAGYARNAK IS ALKALMATLAN! Szegény báró Kemény János pedig forog a sírjában, hogy mivé lett vére.
Csak sajnos, az az igazság, hogy a szórvány magyarság jelenleg olyan helyzetben van, hogy minden lélekre szükség van, még a hitvány és alkalmatlan magyarok se nélkülözhetőek. Tudod Gézukám, még a történtek után is azt mondom, sőt vallom, hogy az a marosvécsi panzió, hitvány és magyarnak alkalmatlan létedre mindig inkább százszor is legyen a te kezedben, mint akár a földkerekség "legbecsületesebbnek" és "legmagyarbarátabbnak" mondott románjáén, hívnák akár Eftymie Murgunak, Ioan Dragosnak, Sabin Ghermannak, Valentin Stannak, Marian Cosmának vagy éppen Smandra Enachénak. És remélem ezzel a gondolattal elég borsot törtem románbarát orrod alá!
Zárógondolatként pedig annyit Gézukám, hogy az igazságot sosem lehet demokrácia kérdésévé tenni. És ez vonatkozik a történelmi igazságra is, mert a területek hovatartozásának kérdése nem demokratikus, azaz többségi kérdés, hanem történelmi igazság kérdése. És eljöhet még az az idő, amikor a 20% fölmegy 100-ra, a 80% pedig lesüllyed 0-ra. Még akkor is, ha neked, és a jelenlegi 80%-nak ez nem tetszik!
A Kárpátmedencei Székely-Magyar nemzetőrség megbízásából
2013 06. 06.