Szubjektív összefoglaló szerkesztőségi munkaszünetünk két hónapjának híreiből


Szeretnénk először is Tisztelt Olvasóinktól elnézést kérni szerkesztőségünk nevében, hogy a beharangozott május közepe helyett technikai szünetünk a tervezettnél tovább tartott, és honlapunk végül csak e hónap elejétől szolgál új írásokkal. Nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy honlapunk szerkesztősége nevében írjak az elmúlt két hónap általunk fontosnak tartott azon eseményeiről, amelyeknek máshol nem jutott önálló hely. A szünet okaira vonatkozó kényelmetlen magyarázkodásoktól megkívánnám óvni a nyájas olvasókat, inkább csak szimplán szemlesütve elnézést kérünk.
Amivel kezdeni szeretném, az a csonkahoni népszámlálás, melynek eredményeképpen 2001-hez képest megmásfélszereződött a magukat cigány (190 ezerről 390 ezerre), több mint megduplázódott a magukat német (8-ról 26 ezerre), és több mint megháromszorozódott a magukat románnak (8 ezerről 26 ezerre) vallók nemzetiségi aránya. A tótok létszáma "pusztán" 30-ról 35 ezerre növekedett. Ebbe a siralmas eredménybe belejátszott a magukat kettősidentitásuaknak vallók (magyar és egyéb nemzetiség) száma is, mert mi ilyen jólelkű, humánus liberálisok vagyunk, hogy ezt is megengedjük.
A magyarság létszáma 2001-hez képest 1,1 millióval csökkent a Csonkahonban, nagyobb mértékben, mint Erdélyben, ahol "csak" 200 ezer magyar tűnt el az elmúlt évtizedben. Igaz, az eredményhez az is hozzájárult, hogy ismét a mi hülye liberális lelkületünknek köszönhetően a nemzetiségi hovatartozást nem volt kötelező bejelölni, így több mint félmillióan nem is nyilatkoztak identitásukról. A csonkahoni 1 milliót meghaladó magyarságcsökkenést az elcsatolt területeken mintegy 300 ezres csökkenés egészíti ki.
Csonka-Magyarországon a felmérés szerint a legnépesebb bevándorlócsoport az oroszok 13 ezer fővel, ezt követik a kínaiak 7 ezer, majd az arabok 5 ezer fővel. Az izraeliekről természetesen "valamiért" nincs adat, ahogy a románokról sincs, igaz, az utóbbiról nem is lehetne hiteles számot közzétenni, leévén, hogy nagyobb részük illegálisan tartózkodik népes családjával valamely alföldi tanyán.
A témához egy kicsit nagyon is szorosan kapcsolódik az Orbán-kormány béremelésnek csúffolt alamizsnája az egészségügyben, az egészségügyi dolgozókat ezer, helyenként többezer forintos "béremeléssel" is meg bírták tisztelni. Az egészségügyi dolgozók pedig köszönik szépen munkájuk elismerését, és változatlan tendenciával veszik a kalapjukat, és vándorolnak nyugatra. Egészségügyi intézményekben több plakátot lehet látni kifüggesztve állásbörzékről, amelyeken orvosokat, ápolókat, asszisztenseket nyugati munkára toboroznak. Tömegesen mennek nyugatra, helyükbe pedig jönnek az erdélyi, délvidéki, kárpátaljai magyar orvosok, ápolók, asszisztensek. Amikor kórházak, egészségügyi intézmények, öregotthonok folyosóin lépten nyomon felismeri a fehérköpenyesek erdélyi tájszólását, fájóan gondol az ember arra, hogy annyival is kevesebb magyar van Erdélyben.
Sebaj, a román csak annak örül, ha a magyar egészségügy olyan trágya, hogy a benne dolgozó éhenhal és elkívánkozik innen. Mert minden egyes megüresedett hely a csonkahoni egészségügyben nagy valószínűséggel egy fővel közelebb viszi őt a "magyarkérdés" megoldásához is. Nem véletlen nem akar magyar orvosi kart sem Marosvásárhelyen, hogy a magyar orvosnövendék pedig már lehetőleg az egyetemi felvételi előtt Csonka-Magyarország rónaságai felé tekintgessen. Hajrá Viktor, hajrá narancs, csak így tovább a nagy "nemzeti együttműködés rendszerében" – csak az a kérdés, melyik nemzettel való együttműködés rendszere ez!
Ha már Erdélybe kanyarodtam, maradok is ott. A Néppártban való történéseket ott szakítottuk meg, hogy Szilágyi Ferencet követően Gergely Balázs alelnök, majd maga Füles-Tóró T. Tibor is lényegében magáévá tette a nagy stratéga, a gyöngyhalász Jenci szórványtelepítő elképzeléseit. S egyben hatalmas fegyvert adtak a szórványsorvadásért leginkább felelős sziromlevelűek kezébe, akik a maguk szemforgató módján, mint a hiéna, azonnal le is csaptak a kínálkozó kommunikációs koncra, és a szórványvédők egyedüli szerepében tetszeleghettek. Gergely hamarosan "önként" lemondott, akkor szokott ilyen történni, ha valaki túl korán elszólja magát valamiben, amiben nem kellett volna. Ezalatt a néppártiak "atyja", fővédnöke és szellemi mentora, Micilackó csak kussolt mélyen, miközben állítólag ellenezte különben az apucikája által is osztott nézeteket, közben mi, székely-magyar nemzetőrök pedig csak ámultunk, dadogtunk, és nem értvén a dolgokat, Kern András klasszikus kérdését tudtuk volna csak az érintetteknek feltenni: "Elnézést a zavarásért, nem tudja véletlenül megmondani, hogy itt TÉNYLEG MINDENKI HÜLYE?"
Aztán a Makfalvi majális megértette velünk, hogy minek a részét is képezte a gyöngyhalász Jenci mondandója körül kerekedett néppárti kommunikációs hínár. Papp Előd, a Néppárt Székelyföldért felelős alelnöke az "M"PP-"SZN"T rendezvényén bejelentette, hogy a Néppárt vezetősége fuzionálást ajánl fel a tűlevelűeknek. Nem együttműködést, nem szövetséget, hanem egyesülést. Méghozzá feltétel nélkül! Merthogy a tűlevelű párt élén Jenci ment, Zsoca jött, s ezzel máris tiszta lappal indul az "M"PP, tehát a jobboldali megosztottság okafogyottá vált.
Ha Elődkéék nem voltak felvilágosítva arról, hogy az új elnök, a Bíró Zsolt a gyöngyhalász embere, és személyében a jenci-féle irányvonal változatlanságának a garanciája, akkor, ha más nem is, a Duna-TV által vele és Bíró Zsolttal készített közös interjúja igazán meggyőzhette volna erről. Zsocának az ajánlattevő(k) irányába tanúsított kioktató arroganciája és rosszindulata teljesen világossá tette, hogy az ő mondanivalója semmiben sem tér el a megosztást kiváltó Jenciétől. Az interjút nézve csak azt nem tudtam eldönteni, hogy vajon ennek a szerencsétlen Papp Elődnek valaki fizet, hogy ennyire hülye legyen, vagy gyárilag komplett elmebeteg.
Valószínűleg a kettő közül az előbbi lehetőség, a fizetés az igaz: Papp Előd az ominózus interjúban elkottyantotta, hogy Micilackó és Izsákutca is a nagy összeborulás híve. Márpedig ha kettejük között ekkora az egyetértés ebben a kérdésben, akkor ezt a nagy egyetértést csak Pestről diktálhatják. Aligha tévedünk, hogy Orbánék megüzenték: vagy feltétel nélkül kibékülnek, akár a tűlevelűekbe való beolvadás árán, és a clotroceni palotába bejutásképes alternatívát állítanak, vagy egyikük se kap egy kanyi fillért sem, és tetszik, nem tetszik, helyettük az egyedül a kápós sziromlevelűeket tekintik partnernek. Kissé jelzésértékűnek tűnik, hogy Semjén Zsolt elment, és felszólalt az R"M"DSZ csíkszeredai kongresszusán (erről lejjebb bővebben), de hát mi ez a zsidó világkongresszuson történt megalázkodáshoz képest! Végülis nem édes mindegy-e, hogy a jobboldali tűlevelű szekusokat, vagy baloldali sziromlevelű szekusokat támogatják a magyar fővárosból?
Ez a stratégia egyébként sejteni engedi azt is, hogy ha a helyzet úgy hozza, a Fidesz Házmesterháziékkal is hajlandó koalíciót kötni. Az antiszocialisták vezére azzal, hogy Brüsszelben ellene szavazott a Magyarországot elítélő jelentésnek, a sziromlevelűek jó tanítványának bizonyult. Megtanulták az R"M"DSZ-től, ha szavazatokat akar megtartani, akkor időnként nem árt a nemzeti ellenálló szerepében tetszelegni. Úgy látszik, Házmesterháziék valójában továbbképzésen jártak Kolozsvárott.
Na mindegy, a lényeg az, hogy az ígéret szerint júniusban fognak összeülni a sziromlevelűek és a Néppárt vezetői. Egyszóval a bukaresti székhelyű S.R.I. televíziós társaság által készített magyarnyelvű szappanopera folytatása a napokban várható: Fatolvajok közt, jóban rosszban, 23. évad. S mint azt Jockie Ewing és Berényi Miklós példáján (akárcsak a különböző valóságshow-k esetében is) megtapasztalhattuk, szokás szerint a nagyközönség szemében a legalávalóbb karakter a legnépszerűbb: a megírt és jól bevált széria szerint az R"M"DSZ az, amely mint egy sikeres, de erkölcsileg selejtes Don Juan, harmadik nevetőként mindent visz a másik két lúzer szereplő orra elől.
S ha már Erdélyben ennyit időztem, akkor maradunk Csíksomlyón, ahová az idén félmillióan is elzarándokoltak. Évről évre egyre kevesebb a magyar a Kárpátmedencében, és egyre több a csíksomlyói zarándoklaton. Mit nem adnánk azért, ha ez a két szám nem fordítottan, hanem egyenesen arányulna egymáshoz. És azért, hogy ne csak a vásári látványosság vonzza az embereket. Sétálok a tömegben egy magyar zászlóval a kezemben, egy szekérről odaszól nekem egy társaság: "Székely zászló nincs? Mi nem magyarok hanem székelyek vagyunk! ". Visszaválaszoltam: "Akinek a piros-fehér-zöld nem kell, az a székely zászlót sem érdemli meg! ".
Na ezek a csonkahoni komcsi, erdélyi véreinket lerománozók itteni párjai. Szegény Erőss Zsoltot, Isten nyugosztalja, mocskolta eleget a balliberális kápós söpredék sem Istent, sem embert, sem Hazát nem tisztelő kloáka-sajtója, igazán nem akarom bántani, de azért egy aprócska kis szemrehányást nem tudok megállani iránta. Amikor felért a csúcsokra, a székely zászló előtt vagy után egy piros-fehér-zöld magyar zászlóval is lefényképezhette volna magát. Csak azért, mert akkor az ilyen helyi söpredékek is kisebb eséllyel böfögnének ilyeneket.
Node nem is Erőss Zsolt, akit mégegyszer Isten nyugosztaljon, a fő felelős ezért, hanem a bizánci-megszálló román hatalommal összefonódott sziromlevelű-tűlevelű kompánia, amely nagyon ügyesen elterjesztette az "SZN"T segítségével ezt a különben történelmileg is torzított zászlót (eredetileg nem arany, hanem fehér volt a csík), csakhogy a magyar zászlót lecserélje valamivel. Megfigyeltem, a házakra kitűzött piros-fehér-zöld lobogók csak töredékei voltak a székely zászlóknak.
Elmentem Gyimesbükkre, az Ezeréves (és törvényes) határra is. No nem a vonattal, hanem barátaimmal, kocsival. A zarándokvonatot húzó, "Mátyás király" mozdonyról tudni kell, hogy Csányi Sándor MLSZ-OTP vezér és a FIFA nyomdokain haladva öltöztették: az eredeti színtervéről leszedték a Magyarország Mátyás korabeli határainak ábráját, nehogy a románok "történelmi érzékenységét" sértse. Ellenben a pályázati kiírás szerint utalni kellett Mátyás állítólagos "román" származására (valójában a Hunyadi család kun származású volt, mellesleg akkor románok még nem is léteztek, a XVIII. századig vlach törzsekről beszélhetünk).
Nos a románok történelmi érzékenységét abszolúte nem sértette a mozdony. A magyarokét annál inkább: nemcsak a korabeli magyar állam térképének az eltávolításával, hanem a szegény mozdony alapszíneit meghatározó sárga-fekete színkombinációval. Mert ugye a Hunyadiak, Csíksomlyó és az Ezeréves határok szellemiségéhez mi sem illik jobban, mint az osztrák császári színek. A szerencsétlen mozdony tehát nemcsak román érzékenységet nem sértett, de a Habsburgoknak kifejezetten kedves lehetett.
Ugyanakkor dicséret illeti a helyi plébános, Salamon József, szabadtéri mise keretében elmondott prédikációját, melyben Márton Áron életére emlékezve buzdította a híveket a megszálló idegen román hatalommal szembeni ellenállás példájára. Márton Áron kései, dicstelen utóda, Jakubinyi szekus-érsek fennhatósága alatt ma már ez is nagy szónak számít.
És még mindig Erdélyben maradva nem mehetünk el szó nélkül a sziromlevelűek Csíkszeredai kongresszusa mellett sem. Talán a legújabb R"M"DSZ-es politikának esszenciáját a csángó születésű Ádám Valérián, az RMOGYKE titkára által a marosvásárhelyi magyarnyelvű gyakorlati orvosképzésért szervezett tüntetés betiltása mutatta meg.
Miközben a román kormány készül felszámolni a maradék magyar önkormányzatiságot, Székelyföld maradék önállóságát a régióátszervezéssel, a sziromlevelűek Csíkszeredai kongresszusukra meghívták Victor Pontát és Crin Antonescut. Tehát Popntának és Antonescunak helye van az állítólagos magyar érdekképviselet kongresszusán, Ádám Valériánnak és az RMOGYKÉ-nek pedig nincs.
Ugyanis Ádám Valérián a kongresszus helyszínét adó csíkszeredai sportcsarnoknál a marosvásárhelyi magyar orvosképzésért folytatott tüntetéssel kívánta várni a román megszálló miniszterelnököt, de Csíkszereda polgármestere, Ráduly Róbert kitiltotta őket. Aztán Robika átgondolta a dolgot, érezhette, nem szerez jó pontokat szavazói szemében, és annyit megengedett, hogy egy transzparenst kihelyezzenek a kongresszus bejárata elé, illetve hogy szórólapozzanak.
Hát szórólapoztak is, azt nem tudjuk, hogy Ponta kapott-e belőle. Viszont Frunda Gigi egészen biztosan. Pedig át se akarta venni a leparkolni készülő kocsija ablakán, hát Ádám Valérián személyesen dobta be neki a nyitott ablakon. Erre Gigi kipattant a kocsiból, fülöncsípte Valériánt, a fülénél fogva odaráncigálta a kocsijához, és üvöltve közölte: amíg nem végzi el az orvosi egyetemet, addig az ő kocsijába se merjen szemetelni, és kiszedette vele a bedobott szórólapot. És ugyanennek a Giginek bent a konferencián már volt pofája arról nyilatkozni a Duna-televízióban, hogy mekkora veszteség a szórványnak, ha éppen megszüntetnek egy magyar iskolát.
Na ilyenek ezek a sziromlevelű ex-szekus csúcsvezetők: a nyilvánosság felé megjátszák a nagy magyart, a nemzetféltőt, a valóságban pedig szembeköpik saját nemzetüket. Ez a mi kizárólagos érdekképviseletünk 23 esztendeje. A délszláv háborúban vesztes szerbek Koszóvóban olyan autonómiát vívtak ki (mindennemű európai uniós polgári kezdeményezés nélkül), hogy nemhogy területi önigazgatásuk, de saját rendőrségük(!) van. És fogózkodjanak meg: nemcsak az egy tömbben élő szerbeknek, hanem a szórványnak is. (És még ez is kevés nekik, mert szerbiához akarnak tartozni). Ezek meg 23 év semmittevés és nemzetsorvasztás után azzal dicsekednek, hogy autonómia törvénytervezetet készítenek – még közelébe sincsenek a benyújtásnak, hanem csak eztán fognak neki elkészíteni. Nekünk már rég túl kellett volna lépni a szaros autonómián, és Nagy-Magyarország újraegyesítséért, kéne küzdenünk.
A tűlevelűek, akik egy idő óta valamiért nagyon nyalják a sziromlevelűek seggét, üdvözölték a törvénytervezet kidolgozásának a bejelentését. Majd a következő 23 év múlva pedig be is nyújtják a román parlamentbe. Egyébként a hirtelen bejelentésnek két oka lehet: az egyik, hogy most nincsenek (legalábbis látszatra) kormányon, és ezért keménykedhetnek egy kicsit. A másik, hogy tudnak valamit, hogy nemsokára lesz autonómia, s akkor ők kommunikációsan úgy időzítik a bejelentést, hogy úgy tűnjön, mintha ez nekik volna köszönhető.
Pedig dehogyis: azért fogjuk megkapni az autonómiát, mert rövidesen itt a harmadik világháború. És Románia ajtaján kopogtat a NATO a szövetségesi katonai behívóval, amihez mellékelve van egy kérlelhetetlen kérvény a "belső" konfliktusforrásnak számító magyarkérdés rendezésével, vagyis a székely autonómiával. Amit a háború végén ugyanúgy vissza lehet szívni, mint 1960-ban. De én bízom a magyarok Istenében, hogy úgy alakítja a dolgokat, hogy a románoknak már ne kelljen bíbelődniük az autonómiával. A mienkkel azért nem, mert az azért nem lesz, mert Erdély már Magyarországhoz tartozik, a sajátjukkal pedig azért nem, mert az se lesz, ugyanis nem kapnak: mind az 5 és félmillióan kotródjanak vissza a Kárpátokon túlra!
És végül visszatérve a Csonka-Honba: nagyon röviden az öszödi kiszivárogtatásról. A Szabó Bálint féle nevetséges és szánalmasan elsült színjáték után előkerült egy hangfelvétel, melyen Rózsa Flores Eduardo arról beszélt, hogy valójában Szilvássy György és Laborc Sándor vették rá Gyurcsányt a kiszivárogtatásra.
Ezt nyugodtan el is hihetjük a hangfelvételnek, csak a fideszes sajtó következtetését vonhatjuk kétségbe, mely szerint Gyucsányék azt hitték, hogy ettől megnő a népszerűségük. Sajnos ezek nem ilyen hülye gazemberek, hanem szándékosan akartak polgárháborút. Ez ugyanis ürügy lett volna a kisantantnak a beavatkozásra, amelyet alig várták volna, hogy behívjanak. Mellesleg létrejött volna Budapest környékén és a Nyugat-Dunántúlon a kis-Izraeljük is. Nem véletlen, hogy szerb, tót és izraeli kommandósokkal együtt lövették az itthoni kápós készenlétisek a magyar tüntetőket. És az sem, hogy a túloldal szervezői, az álirredenta Toroczkay és a kompromisszumrevizionista Budaházy is az ő emberük. Legyünk résen, mert ha nem vigyázunk, a tervük még megvalósulhat!

A Kárpátmedencei Székely-Magyar nemzetőrség megbízásából

2013 06. 06.