Már a Duna-Tisza-köze is románosodik! – Gyilkossággal és etnikai térnyeréssel járó románbűnözésről számolt be a Csonkahoni Dél-alföldön a jobbikos pártlap múltheti száma!


A Hazánkat szétszabdaló trianoni demarkációs vonal keleti vonulata mellett járva rendre volt alkalmunk tapasztalni a csendben folyó és hátborzongató román etnikai térnyerést, az ingatlanvásárlásokat, Sólyom László a betelepülő románoknak még iskolát és templomot is lement avatni Battonyára, az iskolabezárástól félő szülők pedig sokszor román kisebbségi iskolába adják gyermekeiket, mondván, azt biztosan nem zárják be. Az általunk pusztába kiáltott jelenséget a Jobbik valamiért eddig nem akarta észrevenni, ám sajtójukban a múlt héten mintha megtört volna e téren a jég. De nem is pontosan erről írtak, hanem egy általunk sem ismert jelenségről, nevezetesen a dél-alföldi gazdaságok által egyre nagyüzemibb méretekben foglalkoztatott román vendégmunkásokról. És persze mielőtt pozitív csalódásunknak adnánk hangot, mondanunk se kell, a titkosszolgálati kegydíjon tartott álnemzeti táborunk egyik orgánumában megjelent írás egyáltalán nem a súlyának megfelelő következtetéseket vonta le az általa feltárt katasztrófát előrevetítő jelenségből.
A szóbanforgó írást "Románbűnözés az Alföldön" címmel közölte a múlt héten a bar!kád nevű pártlap. A rendszerváltást követően a magyar mezőgazdaság lehanyatlott, megélni nem lehetett belőle, így a magyar fiatalok perspektíva hiányában a városokban, vagy külföldön néztek-néznek jobb megélhetés után. A cikk Soltvadkertet vette górcső alá, amely hagyományosan szőlőtermesztésből élt, ám ma egy üveg ásványvíz többe kerül, mint egy kiló ott termelt szőlő, így nem csoda, ha nem lehet a szőlészetből-borászatból megélni.
Ennek következtében az olcsó román munkaerő nélkül összeomolnának a maradék működő családi gazdaságok is. A kilencvenes években még erdélyi magyarok jöttek, de ennyi pénzért ma már nem vállalnak munkát, inkább csonkahoni honfitársainkkal együtt ők is tovább vándorolnak nyugatra, a cigányok a segélyből jobban megélnek, így maradnak a magyarul egyáltalán nem is, vagy éppen csak alapszinten tudó románok. A lap beszámolója szerint a soltvadkeri jobbik egyik önkormányzati képviselője, Zsikla Győző saját szőlőjében maga is román vendégmunkásokat foglalkoztat.
Soltvadkerten eddig a lakosokat nem kutyaugatáshoz hasonló beszédük zavarta, pusztán az, hogy szemetelnek, és a város központjába éjszakánként hangoskodnak, bár bandáiktól így is rettegnek a környékbeliek. Nemígy a Szeged melletti Mórahalmon, ahol tavaly ősszel állítólag nagy politikai port kavarva két román vendégmunkás meggyilkolt egy 60 éves magyar gazdát. Állítólag, mert mi nem nagyon értesültünk az esetről, legalábbis a Gárda, ahogy a békéscsabai tót kisebbség provokációja után, így ebben az esetben sem igen vonult masírozni.
A lap beszámolója szerint egyébként a román vendégmunkások alkalmazása évek óta általánosnak számít a Dél-Alföldön, és immár sokan az idénymunka után is munka nélkül lófrálva a Csonka-honban, a gazdák által elszállásolt tanyavilágban maradnak. Sőt, ami a legvészjóslóbb, egyre nagyobb méretekben a családjukat is ideköltöztetik a tanyákra. Az agyhalott kádárista soltvadkerti lakosok nyomán az újság azt az álláspontját fejti ki, hogy a román vendégmunkások alkalmazása "nem abszolút negatív jelenség", mert nélkülük a szőlőket senki sem művelné, pusztán szigorúbb ellenőrzésekre lenne szükség a "jobb közbiztonság érdekében".
Abba már egyáltalán nem gondol bele a mélyen tisztelt Jobbik, hogy annak idején, a XVIII. században is hajszál pontosan ugyanígy veszett el etnikai értelemben Erdély, mert az Alföldön kialakított hitbizományos latifundiumoknak képzett és megbízható magyar rabszolgákra volt szüksége, de egészséges termelési viszonyok között, a természetes alföldi népsűrűség a hitbizományos latifundiumok munkaerőigényét nem elégítették ki. (Tegyük hozzá, velejéig hazug az a történelmi állítás, pontosabban csak a Délvidék esetében helytálló, miszerint a török elnéptelenítette volna az Alföldet. A Délvidéken sem maguk a törökök, hanem a török zsoldba szegődött szerb martalócok vitték véghez a hírhedt rácjárásokat. A Csonakországi Alföldön virágzó mezővárosok sora bizonyítja, hogy a török nem néptelenítette el az Alföldet, mint ahogy a hivatalos történetírás hazudja – talán nem véletlenül). Így a csak igénytelen birkatartásra és képzettséget nem igénylő muroktermesztésre alkalmas Erdélyből a Habsburg hatalom a katolikus egyház és a magyar arisztokrácia segítségével elűzte az addig számbeli többséget alkotó magyar tömegeket. Emellett persze Erdély magyartalanításának politikai céljai is voltak: dokumentumok bizonyítják, hogy a magyarság megtizedelése érdekében a bécsi udvar nemibeteg prostituáltakat is telepített Erdély magyarlakta vidékeire.
De a lényeg, hogy most ugyanez történik az Alföldön, csak immár Habsburg-ármány nélkül, a teljes magyar politikai paletta közönye mellett: a képzett magyar munkaerő elvándorol, helyükbe jönnek az olcsó, képzetlen románok. És hiába a tehetetlenség, a mezőgazdaság EU-s és főleg kisantant elvárásokhoz igazított kivéreztetése, 23 év magyar politikájának minden jóvátehetetlen gaztette, a gazdatársadalom sem mentheti fel magát a felelősség alól. Ne feledjük, ők már 2006-ban megdönthették volna a rendszert – de akkor nekik, élükön a Magosszal és Jakab Istvánnal a Haza és a Nemzet sorsa helyett inkább saját kis morzsáikért tüntettek, pontosabban pitiztek több milliót érő mezőgazdasági gépeikkel. Igaz, a gazdatársadalom olyan, amilyen, de nem hagyhatjuk magukra, mert mégis nekik kéne lenniük a Nemzet gerincének, tetszik, nem tetszik, őbennük lenne az egyedüli lehetőséeg a felemelkedésre. Képzeljük csak el, ha a kormány tervei szerint a kisemmizett ehyli termelők helyett a Fidesz közeli oligarchák kezén egyesülnek a latifundiumok, akkor milyen kapitális méreteket fog ölteni az olcsó román vendégmunkások alkalmazása. Szóval Erdély után a még a Nagy-Alföld kezünkön maradt részét is odaajándékozzuk a románnak. Titkosszolgálati kegydíjon tartott nemzeti oldalunk hallgatásának köszönhetően ez a Nép anélkül pusztul el, hogy egyáltalán ez a tény eljutna a tudatáig.
Még tiszta szerencse, hogy a külföldi munkaerő legális bejelentése sok adminisztratív kínlódással jár, és ezért életmódban és erkölcsben egyaránt elpuhult gazdatársadalmunk nem igyekszik az immáron az Alföldre is betolakodó román vendégmunkásokat hivatalosan bejelenteni alkalmazottként. Képzelhetjük, ha ezek a román betolakodók nem feketén dolgoznának itt, akkor szegény Áder naponta mehetne nekik felavatni egy új ortodox templomot, vagy éppen tarthatna ünnepélyes évnyitót egy új román iskolában. Nembaj, ha a magyarok istene megsegít, közel a rendrakás ideje, nekünk irredentáknak sok takarítanivalónk lesz!

A Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetőrség
"Dühös románszakértője"

2013 03. 18.