Gratulálunk Szaniszló Ferenc Táncsics-díjához!


Tisztelt Szerkesztő Úr, szeretnénk őszintén gratulálni az elismeréshez, amivel a Haza és a szakma több évtizedes szolgálatát jutalmazta. Az Ön műsora, a Világpanoráma olyan igazságot kimondó tiszta hang, amely nemcsak a siralmasnak nevezhető hazai sajtókínálatban, de még az aligha kevésbé siralmasnak nevezhető nemzeti oldal orgánumaiban is üde színfoltnak nevezhető. Kevés olyan magyar van, aki még a nemzeti oldalon belül is felismeri a valós folyamatokat és valós magyar érdekeket, és Ön, Szerkesztő úr, még a nemzeti oldalon belül is ezen kevesek közé tartozik.
Értesültünk róla, hogy a kápós balliberális megmondóemberek Táncsics-díjasai, többek közt olyanok, mint Bolgár György, Rangos Katalin, Németh Péter, Hardy Mihály, Horváth Zoltán jajveszékelő tiltakozásuk közepette adták vissza a díjat. Meghökkentő, hogy ez a sok "liberális jogvédő", akik állítólag a kirekesztés és a gyűlölet elleni harc felkent bajnokai, mennyit nézhették az Ön "kirekesztő, uszító, gyűlöletkeltő, antiszemita és cigányellenes" műsorait, ha ennyire tisztában voltak vele, hogy ott mi és hogyan hangzott el. Súlyos az Ön vétke Szerkesztő úr: Különös kegyetlenséggel többszörösen elkövetett igazságkimondás, és halmazati lényegretörés. Ma még nem számít tényállásnak a btk.-ban, de ki tudja meddig nem kell még osztozni érte Táncsics sorsában. Az Igazság fáj a Nemzet sírásóinak, mert gyűlölik azt, aki kegyetlenül leleplezi őket, hiába valóvá tevén szorgos munkálkodásukat.
A liberális jajveszékelés bántotta a díjat adományozó fülét, s Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter gyáván meghátrálva kijelentette: nem volt tudomása az egyik Táncsics-díjazott "sértő megnyilvánulásairól", és ha tehetné, visszavonná a Szerkesztő úrtól a díjazást. Épp az Ön Világpanorámája előtti műsorban pedig – Ön mellett állva – azt javasolták, hogy Balog sértő gesztusára válaszként adja vissza a díjat. Kétségtelen, hogy nem eshet jól a Szerkesztő úrnak Balog jellemtelen nyilatkozata. Mi mégis arra kérjük, ne hallgasson jószándékú munkatársaira, és semmiképpen se adja vissza a díjat. És kérésünket a díj névadójával indokoljuk. Amióta a károlyimihályok, jászioszkárok, pogányjózsefek, linder- és kunbélák, szamuelytiborok destruktív, szabadkőműves és cseh-, szerb- és románbérenc álbaloldaliak a magyar történelem színpadára léptek, dicstelen hazaáruló, nemzetellenes, romboló tevékenységüket folyamatosan hamis kurucgúnyába öltözve, Szabadsághőseink, Dózsa, Thököly, Rákóczi, Kossuth, Bem, Petőfi és többek között Táncsics Mihály nevének hazug kisajátításával végezték. Gyomorforgató például, hogy ugyancsak Táncsics nevét viseli az MSZP-nek még az öszödi rém által létrehozott pártalapítványa.
Nos, Szerkesztő Úr, mutassa meg a díj csakazért is megtartásával, hogy ahhoz a Táncsics Mihályhoz, akinek életműve és a hálátlan utókor által méltatlanul elfelejtett hagyatéka Kossuthénál is grandiózusabb, aki Vasvárival, Petőfivel, Irinyivel és egy ideig Jókaival is együtt francia jakobinus mintára a kizárólag magyarnyelvű Kárpátmedencei Magyar Birodalom megteremtéséért, a nemeztiségek kötelező elemagyarosításáért harcolt egész életében, aki képviselőként mind az 1849-es, mind az 1868-as nemzetiségi törvény tárgyalásakor azt javasolta, hogy nemzetiségi nyelvhasználati jogok helyett a magyar asszimiláció kötelezővé tételéről hozzanak törvényt, aki ugyan Petőfihez és Vasvárihoz hasonlóan korai utópisztikus-kommunisztikus társadalmi nézetekett vallot, de 1870-ben mégis azért mondott le az Általános Munkásegylet elnökségéről, mert nem értett egyet annak internacionalista eszmeiségével, aki Petőfivel és Vörösmartyval annak a Horváth Istvánnak volt a tanítványa, aki a magyar nyelvet az emberiség ősnyelvének tartotta, s akinek nyomán íródott Táncsics Mihálynak "Legrégibb nyelv a magyar" című nyelvészeti munkája, melynek összes példányát a finnugrista Trefort Ágoston kultusziniszter rögtön a megjelenés után a magyar állam pénzén felvásároltatta s bezúzatta a, nos azt a Táncsics Mihályt a nemzetvesztő balliberális oldal ne merje soha többé a szájára venni semmilyen formában, ahogy a többi Szabadsághőseinket se!
Táncsics, Petőfi, Vasvári, ha a Horthy-korszakban, vagy akár ma éltek volna, nemhogy revizionosták, de egyenesen revansisták lettek volna. Petőfi, aki királyokat akart akasztani, ma mit írna álbaloldali, álliberális hóhérainkról, nemzetvesztőinkről?
Szerkesztő Úr, az Ön műsora, melyet minden elnyomás alatt sínylődő jó magyar szívesen néz Erdélyben, Felvidéken, Csonakhonban vagy e szétszakított Haza bármely szegletében, arról szól, hogy semmiről se mondunk le, se Kolozsvárról, se Késmárkról, se Dévényről, se Vereckéről se Szabadkáról, se egyetlen faluról, rögről, ami nekünk jár. De ahhoz, hogy visszavegyük Erdélyt, Felvidéket, Őrvidéket, Kárpátalját, Délvidéket rác, tót, oláh és többi elorzóinktól, ahhoz előbb eszmeileg vissza kell vennünk Kossuthot, Bemet, Petőfit és Táncsicsot is azok balliberális elorzóitól. Háborodjanak csak fel, adják vissza ők a díjaikat, pukkadjanak meg mérgükben, s szokjanak a gondolathoz, hogy Táncsics nem az övék, hanem a mienk, mint ahogy rablószomszédainknak is szokni kell a gondolathoz, hogy Kolozsvár, Késmárk, Dévény, Verecke, Szabadka, és az összes falu és rög nem az övék, hanem a mienk. Ezért kérjük a Szerkesztő Urat az Egyetemes Magyarság nevében, hogy a balliberális műsikolyok és Balog miniszter úr nemtelen viselkedése dacára tartsa meg a díjat, és az adjon erőt, egészséget és még hosszú életet Nemzet- és Országegyesítő szellemi munkája eredményes folytatásához!

A Kárpátmedencei Székely Magyar Nemzetőrség parancsnokának, Klutsik Györgynek személyes parancsára fogalmazta Szentkirályi Gábor fogalmazó segédtiszt (rangok megjelölése titoktartás miatt mellőzve)

2013 03. 16.