A Schmitt-bukásának tanulsága: néhány új és hasznos ismeret a társadalom számára



Amikor a harmat-gyenge LMP-s államfő, akinek többek között alkotmánybíróként a elszámoltatás, és valódi rendszerváltás elbuktatásában is oroszlánrésze volt, akárcsak az öszödi rém ejnyebejnyéző legitimálásában, vagy a 2006-os forradalmárok amnesztiájának (mai napig) történő elsikkasztásában, amikor távozott posztjáról, megírtuk "A nem pártpolitikai, hanem külpolitikai okok miatt kellett Sólyomnak távoznia" című írásunkban (A Világ Magyarságában jelent meg 2010 nyarán), hogy a szexbotrányok tucatjaival terhelt, és ezek által sakkban tartott Schmittnek az akkori (még házelnökként) elmondott, hazaáruló trianoni "emlékbeszéde" (melyben elvetette a revíziót) volt az Európai Néppárt szemében a belépő az államfői poszthoz, mintegy bocsánatkérésképpen elődjének, Sólyomnak az amúgy hozzá méltóan harmatgyenge, ámde Brüsszelnek mégiscsak kellemetlenséget okozó "komáromi incidensért". Schmitt nemcsakhogy rövidesen megismételte magyargyalázását, amikor felszólította erdélyi honfitársait a román állam iránti állampolgári hűségre, de kiderült róla, hogy fiatal korában, még az átkosban lopásért, majd gázolásért kellett volna ülnie, amikről igazságügyi dokumentumok nem maradtak fenn, ám pártdokumentumok annál inkább. Ehelyett az Astoria-szálló igazgatóhelyettesévé avanzsálták, majd "sportdiplomatáciai" okokból két országban is nagykövet lett, végül a NOB oszlopos tagjaként a MOB elnöki pozícióját is megkaparintotta a módszerváltás környékére (közben sportügyi államtitkár is volt).
Nyilván busásan megszolgált mindezekért a régi-új hatalom felé, sportkörökben ma is köztudott róla, hogy már a hatvanas években III/III-asként jelentett az olimpiai csapatról, melynek tagja volt, képzeljük, akkor még mi minden lehet, amiről ma sem tudunk, amit ma sem sejtünk. Tehát Schmitt úr, pardon, Schmitt elvtárs jól megszolgálta előmenetelét, márcsak egy doktori cím hiányzott neki, nosza egy ilyen jó elvtársnak az is kijár. Mivel egyrészt az akkori Testnevelési Főiskolának nagy gyakorlata volt a vörösdiplomák és vörösdoktorik kiadásában, másrészt a TF akkori vezetői a MOB-elnök beosztottjai voltak, gyorsan össze kényszerültek csapni neki egy doktorit. Most hogy ezt az összeollózott fércművet magának sikerült összehoznia, vagy helyette mások megírták, és őt igazából nem is érdekelte, hogy saját doktorija miről szól, már talán sose fogjuk megtudni. Ám a királyi TV által készített egyórás tévé-interjújában – tév-interjújában – az Obersovszky Péter által idézett doktori iskola követelményrendszerének azon kitétele, hogy a disszertációnak "eredeti szellemi alkotásnak kell lenni, vagy a társadalom számára új és használható ismereteket kell adnia", amibe Schmitt oly könnyedén belekapaszkodott, a mesterműve annak, hogyan kell félretájékoztatni. Aki látta azt a 10 percet, tudhatja, Schmitt minden további nélkül eloszlatta a doktori cím elvételének jogosságát avval, hogy ugyan ő egy percig sem állította, hogy doktorijával új szellemi alkotást hozott létre, ám az általa leírtak a magyar társadalom számára új és használható ismereteket nyújtanak. Igazába annyira belelendült, hogy jó magyar virtussal egy kommunikációs huszárvágást is prezentált az egykori besúgó-tőrvívó-olimpikon, és híveinek beígérte egy második doktori megírását.

Csak épp az maradt jótékony homályban, hogy a "társadalom számára új és használható ismeretek" szolgáltatása a doktori iskola szabályzata szerint mit is jelent. Mert "hasznos és új társadalmi ismeretek" mondjuk akár a Néphazugság tudományos rovatában is megjelenhetnek (lévén, hogy a tudományos ismeretek terén elég nehéz hazudni) – de ez alapján akár a Delta című tudományos tévéműsor vezetőjének Kudlik Júliának, vagy a műsor kiváló narrátorának, Bőzsöny Pálnak is doktori cím járna, hiszen a maguk módján ők is hasznos és új tudományos ismereteket közvetítettek a társadalom felé, de akár mi, székely-magyar nemezetőrök is pályázhatnánk doktori címre, hiszen hírszerző szolgálatunk is társadalom számára új és hasznos ismeretket szolgáltat a leközölt híreink által. Ez a kitétel ugyanis nem légypiszok a doktori iskola szabályzatában, hanem arra az esetre vonatkozik, ha valakinek van egy új tudományos felfedezése, vagy szabadalma, akkor ne kelljen arról hosszú fejezeteket írnia, amiről egy oldalt se lehet, mondjuk egy új molekula képletéről, vagy egy új motorról, mert ebben az esetben a tudományos felfedezés, vagy a szabadalom a teljesen nyilvánvaló társadalmi hasznosságánál, és újdonságánál fogva önmagát igazolja, és megelőző nemzetközi tudományos publikációk, valamint a tárgyról szóló hosszú értekezések nélkül jogosítja fel a szellemi ötletgazdát a doktori címre. (Ebben az esetben egyébként a doktori iskola szabályzata azt is előírja, épp a szabadalmi kémkedés kizárása okán, hogy a doktori védés, a szokásostól eltérően, nem nyilvános, hanem zártkörű).
Ám aligha tartalmazhat Schmitt-elvtárs dolgozata a maradék, doktori disszertációjának nem lopott, maradék 25%-a saját szabadalmat, vagy tudományos felfedezést. Persze lehet, hogy kopponensei ebben az esetben is "félrevezették kezét", és ez alapján Schmitt őszintén hiszi még most is, hogy a doktori cím az jogosan dukál neki, ám ha neki nem is, de az őt kérdező Obersovszky Péternek mindenképpen utána kellett járnia, hogy az általa idézett kritérium mit is jelent. Magyarán, ha más nem, de kettejük közül ő biztosan tudatosan hazudott a rövid beszélgetés során. Na mindegy, ismét csalódtunk egy eddig viszonylag tárgyilagosnak hitt TV-riporterben. Hogy Schmitt Pál hogyan felel majd meg az időközben a SOTÉ-ba beleolvadt Testnevelési Egyetem új doktori iskolája igen szigorú szabályzatának, az maradjon az ő baja.
Kérdés az, hogy mi Schmitt bukásának a tanulsága, Obersovszky szavaival, milyen új és hasznos ismeretekkel szolgál a magyar társadalom számára? Hogy már nem vagyunk következmények nélküli ország, a volt Fidesz-ellenzék szóalkotása szerint "Abszurdisztán", aligha, hiszen Gyurcsány és társai a felelősségre vonást azóta is vígan elkerülik Pintér komájuknak köszönhetően. És a vörös dokit sem a jogállamiság érvényesülése, vagy a közélet morális tisztulása, az igazságosság érvényre jutása buktatta meg. Tehát nem a következmények nélküliség végét jelenti Schmitt távozása, ami az újdonság erejével hat ránk, hanem az, hogy velejéig rothadt közéletünkben erkölcsileg is csak akkor válhat valaki hullává, ha egy rivális erkölcsi nullának ez az érdeke. Azt már az öszödi beszéd kiszivárgásával kapcsolatban is sejthettük, hogy valamelyik belső riválisnak fűződött érdeke a kiszivárogtatáshoz, de ez azóta is csak homályos találgatás maradt. Viszont ezúttal a belső rivális kiszivárogtatót is elég jól ismerjük, és úgy hívják, hogy Kövér László. Sokan tudni vélik, hogy a HVG szerkesztőségébe neki dolgozó strómanok hozták nyilvánosságra a kellemetlen dokumentumokat, hiszen ő az előző Orbán-kormány titkosszolgálati főnökeként sok mindenkire terhelő dokumentumokhoz hozzájutott.
Fideszes körökben az a hír is járja, hogy ő szeretett volna lenni az államfő, ám Orbán túl erős ellensúlyt látott benne, ezért hallani sem akart róla. Állítólag 2010-ben az államfőválasztás kapcsán tartott szóváltáskor úgy üvöltözött Kövér Orbánnal, hogy remegett a csillár. Valószínűleg egyébként most se lehet államfő, ezzel ő maga is tisztában van, bár diplomatikusan csak "mást alkalmasabbnak tart", de nem a szerénysége, hanem valóságismerete mondatja vele. Ugyanis zsidózott még ellenzéki korában, és ő maga is nagyon jól tudja, ez a globális pénzügyi világhatalom szemében megbocsájthatatlan bűn. Azon kívül gyanítható róla, hogy a felszíni látszat-ellentétek ellenére, a házelnök a Jobbikkal a háttérben rendkívül jó viszonyt ápolhat. Nyilatkozataiban folyamatosan elhatárolódik a "nyilas-kurucinfós szalonképtelen" Jobbiktól, de érdekes, ahol Kövér Erdélyben megjelenik, (ezek főként az MPP és SZNT rendezvényei), ott a Jobbik valamelyik képviselőjét is rendre megtalálhatjuk. A Jobbik a maga sajtójában időnként szintén ellenséges színben tünteti fel a házelnököt, azonban igen gyengék és rövidek az érvelésük. Legutóbb épp a Kövér nevéhez köthető, és a Jobbik ellen irányuló házszabály-módosítás miatt adtak hangot nemtetszésüknek, azonban a "rendbontó" képviselőknek a parlament őrség általi erőszakos kivezettetése nyomán várható botrányok épp a "nemzetinek" és "radikálisnak" mondott őfelsége ellenzékét helyezheti reflektorfénybe.
Tehát az ilyen típusú, Mikszáth és a Tiszák korából ránkmaradt intézmények leporolása épp a Jobbiknak tett burkolt szívességként is felfoghatóak a Házelnök részéről. Tehát Kövér nem lehet a Sándor-palota lakója, helyette Áder a legvalószínűbb államfő-jelölt, egy besúgó, két senki, majd egy újabb besúgó után megint egy senki lehet a köztársasági-elnök, igazán méltó a rendszer(-nem)-váltás rendszeréhez. De a reprezentatív szerep nem is igazán egy ilyen szürke eminenciásnak való, mint Kövér. Hiú és bosszúálló típus, akárcsak székelyudvarhelyi komája, a clotroceni koccintós, a II. bécsi döntést leszélsőségesező, és december 5.-e előtt az MSZP nemre buzdító kampányplakátjait székelyudvarhelyi nyomdájában nyomtató Szász Jenő, és az ilyen emberek roppant veszélyesek. A házelnök hatalmas, egész Kárpátmedencére kiterjedő, és az egész magyar közéleti trágyadomb skáláját a szélbaltól a széljobbig átfogó hálózatot tarthat fenn, melynek tagjai folyamatosan hasznos és új ismereteket szolgáltatnak Kövér László számára, aki ezeket az ismeretket azok beszerzőivel azon nyomban hasznosítattja is.

A Kárpátmedencei Székely Magyar Nemzetőrség parancsnokságának megbízásából
Annak egy tagja