Beigazolódott félelmünk: az SZNT „polgári kezdeményezése” értelmében akár az erdélyi románok is „őshonos” népcsoportként „különleges státuszt”, azaz autonómiát nyerhetnének!


Mint ismeretes, a Székely Nemzeti Tanács jövő hónapban kezdi meg az aláírásgyűjtést azon európai uniós polgári kezdeményezéséhez, melynek célja, hogy az Európai Bizottság jogi aktussal ismerje el az „őshonos” kisebbségek által többségben lakott régiók önrendelkezését, és kezdeményezésükhöz törvénytervezetet is kívánnak csatolni. Az állítólagos törvénytervezetet senki nem látta, az SZNT honlapján nem szerepel, viszont minden bizonnyal a 2003-ban megalkotott autonómia statútumra épül, mely aligha nevezhető törvénytervezetnek, (legfeljebb irányelveknek vázlatnak egy törvénytervezethez), annál is inkább, mert az konkrétan Székelyföld területi autonómiájáról, és nem általában az EU „őshonos” kisebbségei által lakott régióiról szól. Csak a kérdés az, hogy mit jelent az „őshonos” nép fogalma a nemzetközi jogban, melyet már több írásunkban is feszegettünk.
Levélváltást folytattam Izsák Balázzsal, a SZNT elnökével. Ennek a levelezésnek az első része Izsák Balázs blogjában, a „Kohéziós politika és nemzeti régiók, avagy a polgári kezdeményezés székelyföldi szempontjai” című bejegyzés után elolvasható. (2011. november 29.-i bejegyzés – http://izsakbalazs.blogspot.com/2011/11/kohezios-politika-es-nemzeti-regiok.html). Ebben néhány kérdést tettem fel Izsák Balázsnak, melyek teljes ismertetésétől most eltekintenék, pusztán a lényegre törve, az egyik úgy hangzott, hogy mi az őshonosság definíciója. Izsák Balázs válasza a következő: „Mi az őshonos kisebbség, őshonos nép, őshonos közösség fogalmait ugyanabban az értelemben használjuk, amelyben az Európa Tanács 1201 számú ajánlása a kisebbség fogalmát. Ennek megértéséhez el kell olvasni az ajánlás első szakaszának első cikkét, de nagyon fontos a Worrms jelentést is elolvasni hozzá (Doc. 6742/1993, Parliamentary Assembly of the Council of Europe), mivel e nélkül nem érthető a mi szóhasználatunk”. Nos, ebből az 1201-es ajánlás 1. fejezet 1. cikkelyében szereplő kissebbség-definíciója homályos, többféleképpen értelmezhető kritériumok felsorolása, viszont ama bizonyos Worms-jelentést nem lehet megtalálni a SZNT honlapjának nemzetközi dokumentumai között, ami a honlap készítői részéről meglehetős pongyolaságra vall, de általában a világhálón is csak utalások találhatóak rá vonatkozóan. Így egyetlen fogódzónk az 1201-es ajánlás marad, mely szerint a „Nemzeti kisebbség: „a. ennek az államnak a területén laknak és annak állampolgárai, b. régi, szilárd és tartós kapcsolatot tartanak fenn ezzel az állammal, c. sajátos etnikai, kulturális, vallási vagy nyelvi jellegzetességekkel rendelkeznek, d. kellően reprezentatívak, bár számszerűleg kisebbségben vannak ezen állam egy körzetének lakossága körében, e. arra törekednek, hogy közösen megőrizzék azt, amiből közös identitásuk fakad, nevezetesen kultúrájukat, hagyományikat, vallásukat vagy nyelvüket”.
Nos, a kérdéssel foglalkozó jogi tanulmányok az SZNT elnöke által is emlegetett Worms-jelentés kapcsán utalásokat tesznek arra, hogy a bevándorlók és a cigányok nem számítanak „nemzeti kisebbségnek”, de azt is láthatjuk, hogy az Európa Tanács 1201-es ajánlása szerinti kisebbség definíció köszönő viszonyban sincs a hétköznapi szóhasználatban alkalmazott „őshonosság” fogalmával, vagyis egy adott régióban, földrajzi történelmi egységen belül a jelenleg élő népcsoportok közül a legrégebben ott élővel. És ezzel, amennyiben Izsák Balázsék kezdeményezéséből kötelező EU-s jog válna, abban a pillanatban akár a románok (és tótok, és ukránok, és osztrákok, szerbek stb.) játékszerévé is válhat. Gondoljunk csak bele, hogy a szín bolgár macedónokból a szerbek „külön nyelvet és nemzetiséget” csináltak, ma már külön etnikumnak tartják magukat, vagy a színromán moldovánok is külön nemzetté váltak az utóbbi két évtizedben, még külön román-moldáv szótárt is készítettek.
E két példa bizonyítja, hogy „kellően reprezentatív” „sajátos etnikai, kulturális, vallási vagy nyelvi jellegzetességeket” bármikor lehet gyártani, az csak lobbizás és politikai akarat kérdése. Mi van, ha a románok kitalálják, hogy az erdélyi románok óhazájukbéli társaiktól eltérő nyelvi, kulturális és etnikai sajátosságokkal rendelkeznek, ezért a székelység mellett nekik is jár ez a státusz? És mivel feltételezzük, hogy az Izsák Balázsék által benyújtani szándékozott törvénytervezet az autonómia statútumukon alapul, ezért a különleges státuszt birtokló régió önkormányzatait felruházza a más nemzetiséghez tartozóak nagyarányú betelepítésének, betelepedésének a megakadályozásával, ami ugyan Székelyföld vonatkozásában nagyon is helyeselhető, de ebben az esetben Erdély romántöbbségű régióinak is elvi lehetőséget teremt, hogy megtiltsák magyarok beköltözését. Például a valaha színmagyar Kolozsvárra és Nagyváradra nem költözhetne magyar, mert az etnikai arányok megváltoztatása címén ezt a város román önkormányzata – az elnyert különleges státuszból fakadóan – megakadályozhatná. És akkor az autonómia hiába eredményezne a Székelyföldön magyar demográfiai többletet, ahogy abban Izsák Balázsék reménykednek, azt aligha fordíthatjuk Erdély többi részének visszamagyarosítására.
És ha már mindenáron az EU-s jog adta lehetőségeket vesszük igénybe Székelyföld autonómia törekvéseihez, hogyan lenne elkerülhető ez a csapdahelyzet? Mert mint említettük, nyelvi, kulturális, identitásbeli sajátosságok, amint a macedón és moldáv példa is mutatja, politikai érdek szerint bármikor gyárthatóak. Egyetlen dolgot nem lehet gyártani, történelmi tényeket. Ezért, hogy kellően konstruktívan álljak a kérdéshez, feltettem a kérdést Izsák Balázsnak, hogy nem áll-e fenn a veszélye annak, hogy a románok bebizonyítják erdélyi fajtársaikról, hogy külön nemzetiség, és ennek alapján ők is elnyerik a Székelyföld által elérni kívánt autonómiát, majd ezen veszély elkerülésére két javaslatot is tettem, amivel az állítólagos törvénytervezetet ki lehetne egészíteni: nem volna-e célszerűbb: „a.vagy a referendumhoz mellékelt jogszabály-tervezetet megfelelő részét úgy átírni, hogy az csak azokra a kisebbségekre vonatkozzon, akik történetileg igazolhatóan i. sz. (Kr. u.) 1100-ban már az adott régiót lakták? b. vagy, hogyha az a.-pontban általam javasolt módosítás nem volna lehetséges, a mellékelni kívánt jogszabály-tervezetben az etnikai arányok megváltoztatására vonatkozó tilalmat, és az ezekhez társuló önkormányzati jogköröket úgy kiegészíteni, hogy az ne vonatkozzon olyan népcsoport betelepítésére, betelepedésére, amelyik az adott régióban jelenleg többséget alkotó etnikum megtelepedését megelőzően, történetileg igazolhatóan legalább száz éven keresztül államszervezői jogokat gyakorolt?”. Mivel a Székely Nemzeti Tanács elnöke ragaszkodott ahhoz, hogy a továbbiakban csak úgy felel kérdéseimre, hogy felfedem kilétemet, vagy ha jó okom van rá, hogy ezt a nyilvánosság előtt ne tegyem meg, az e-mail címére személyesen írjak, ismerve az SZNT-MPP hívők rágalmazásra is bármikor nyugodt lelkiismerettel vetemedő, alacsony és arrogáns vitakultúráját, én ezen utóbbit választottam, így levelezésem eme része már nyilvánosan nem hozzáférhető. (Megjegyzem: az SZNT elnöke által ajánlott, a szervezet honlapján használható e-mail cím használhatatlan volt, egy közös ismerősünk jóvoltából szereztem meg Izsák Balázs elektronikus elérhetőségét).
Izsák Balázs válaszában az általam felvetett veszélynek a puszta lehetőségét is kizárta: „Azt kell mondanom, hogy egyáltalán nem ismeri a románok gondolkodásmódját. Ez teljességgel kizárt, ellentmond az egységes, homogén (!) nemzet ideológiájának. A román többség számára ez hittétel, dogma. Másrészt a nyelvi különbözőség kérdése: ténykérdés. Nem politikai akarat kérdése. De ez fel sem merült soha senkiben. Nem érdemes ezen a nyomvonalon tovább menni”.
Nos, ami a románok gondolkodásmódját illeti, abban csak egyetlen szilárd dogma létezhet, az pedig a magyarellenesség. A központosított homogén nemzetállam ennek legfőbb eszköze, de ha a magyarellenesség pillanatnyi szempontja ettől eltérő utat kíván, a román minden további félretesz bármilyen más dogmát. Amúgy, ha Székelyföld kivívja az autonómiát, akkor a románok már eleve nem is ragaszkodhatnak a homogén nemzetállam dogmájához, hiszen az már nem lesz létező valóság, tehát kénytelenek lesznek stratégiát váltani, és a stratégia váltás nekik a történelem tanúsága szerint sosem okozott problémát.
Ami pedig a nyelvi (és kulturális) különbözőségek tényként való kezelését illeti, még az SZNT elnökével folytatott eszmecserém nyílt (azaz az előbb megjelölt helyen hozzáférhető) részében nekiszegeztem azt a kérdést is, hogy egyáltalán mi az elképzelésük arról, milyen testület lesz az EU-ban annak elbírálására hivatva, milyen régió többségi lakossága felel meg az 1201-es ajánlásban megfogalmazott kritériumoknak. Izsák Balázs válasza: „Nincs szükség ilyen elbírálásra. Lehet tudni, hogy melyek azok, és a kérdés jóhiszemű megközelítését feltételezve ebből kell kiindulni. Azt is mondhattam volna, hogy egyszerű aritmetikai kérdés: ha egy kisebbség egy adott régióban többséget alkot...stb. Székelyföld népe, a magyar nemzeti önazonosságú székelység a román állam hivatalos népszámlálási adatai alapján is többséget alkot a szülőföldjén. Ez evidencia. Székelyföld határa, nyelvi, etnikai, kulturális határ is egyben. Aki nem hiszi el, menjen át Nyárádremetéről Alsóköhérre és meggyőződhet róla”. Azaz ahogy a viccbeli Móricka elképzeli… a kérdés „jóhiszemű megközelítését feltételezve”. Vagyis az SZNT elképzelése szerint az Európai Bizottság által biztosíttatni kívánt jogok igénylői jogosultságának elbírálása felett nem őrködne senki és semmi, pusztán a jóhiszeműség, ami egyszerűen nonszensz és abszurdum, mondhatni bohózatba illő! Jogilag elbírálandó kérdések jóhiszemű megközelítése utoljára a bolsevizmus korai, leninista szakaszában volt tettenérhető, amikor is a kommunista jogalkotók nem tartották szükségesnek az új rezsim büntetőjogának megalkotását, bízva abban, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolásával az ember magától megjavul, és a bűnözés mint olyan, magától megszűnik. (Egyébként az SZNT-hívek által annyira nagy nemzetközi-jogi szaktekintélynek tartott Izsák Balázs szakmai érzékére vall, hogy amikor levélváltásunkban a 2010 november 19.-i parlamenti eskütétel kapcsán felvetettem neki, hogyan egyeztethető össze a magyar birodalmi tant kifejező Szentkorona és a Románián belül megvalósuló székely autonómia, az ellentmondást annyival találta áthidalhatónak, hogy „A székely autonómia kivívása összmagyar nemzeti érdek”).
Talán épp ezért lehet igaza egy erdely.ma-n még a múlt hónapban megjelent kétrészes tanulmánynak, melynek állítása szerint a Székely Nemzeti Tanács elképzelése valójában összeegyeztethetetlen az európai uniós joggal: „Minthogy az SZNT sajátos jogállású régió közigazgatási területi egység kialakítására tesz javaslatot, és ez tagállami hatáskor, a Bizottság nem javasolhat jogi aktust erre vonatkozóan, következésképpen európai polgári kezdeményezés tárgya sem lehet”.
(http://www.erdely.ma/autonomia.php?id=109789&cím=a_polgari_kezdemenyezes_lehetseges_targya_es_az_eddigi_erdelyi_javaslatok_1). Mindenesetre mi semmiképpen nem a nagy schengeni birodalom jogrendszerével való összeegyeztethetetlensége miatt utasítjuk el az SZNT „polgári kezdeményezésének” az aláírását, hanem saját elveinkkel, a történeti elsőség jogán alapuló, egységes homogén magyar nemzetállam eszméjével való ütközése okán. Mert lássuk be, sem az erdélyi románt, sem más nációt nem illethetik ugyanazok a jogok, mint minket, a szó valódi értelmében vett, egyetlen őshonosokat a Kárpátmedencében.
Izsák Balázs január 3.-i blogbejegyzésében elutasítja Tőkés László vádját, miszerint a Székely Nemzeti Tanács különutas politikát folytat. A püspök vádaskodása jogtalan, hiszen Tőkés eddig EP-képviselőként az égegyadta világon semmit nem tett a székely autonómiáért, viszont amit az SZNT elnöke erre felelt, az legalább ennyire nem igaz. „Elfogadhatatlan, hogy Tőkés László külön-utasnak nevezi a Székely Nemzeti Tanácsot, holott az út, amelyen közel egy évtizede jár a székelyek közképviselete nem külön út, hanem a helyes út!”. Ez valótlanság, ugyanis épp az SZNT hivatkozik állandóan a baszkok, katalánok és dél-tiroliak példájára, csak épp a felsoroltak közül egy se vette igénybe autonómia-küzdelméhez az EU-t. viszont nem átallottak fegyvert fogni, ami az SZNT vezetői számára nem szalonképes. Csakhogy a kiválasztott út helyességének nem a szalonképesség, hanem a hatékonyság az ismérve.

A Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetőrség parancsnokságának megbízásából VKF-5