Székely Magyar Nemzetőrség

Valahol Bivalybasznádon egy cigánygyerek megmérgezett egy pincsikutyát, és a fél Gárda megmozdult. Ami önmagában igazán dicséretre méltó dolog is volt, csak közben a Csonkahonban fejét felütő román és tót terjeszkedést vagy itthoni egyéb magyarellenes megnyilvánulásokat szó nélkül hagyták, szülőpártjukkal egyetemben. Még 2010 nyarán megbotránkozva szóltunk arról, hogy a békéscsbai Jobbik-Magyar Gárda vezetőtől, Szabóné Kohicza Tündével készített riportból, úgy mellékesen értesültünk arról, hogy a békéscsabai tót önkormányzat elnöke inzultálta a jobbikos trianoni megemlékezőket, majd a dolog azóta is annyiban maradt. Nos nemcsak az ilyen botrányos esetektől, hanem ezeknek a botrányos eseteknek az ilyen riportokból való mellékes értesüléséről is kinyílik a bicska a zsebünkben. Most ugyanilyen esetben volt részünk, ezúttal nem Békéscsabát, hanem Marosvásárhelyt illetően.
Múlt héten a Kossuth rádió riportot készített Tőkés Lászlóval és Izsák Balázzsal az újonnan létrehozott marosvásárhelyi orvosi egyetem (MOGYE)„magyar” karáról. Tőkés elmondta, a MOGYE egy magyar egyetem volt, amelyet elrománosítottak, tehát ez a mosatni engedmény is csupán egy gyenge kompromisszumnak nevezhető. Ebben tökéletesen egyetértünk a püspök úrral, ezt kevesen fogalmazzák meg ilyen keményen. Azzal már kevésbé, hogy a magyar tanári karnak szóló gratuláció mellett a „józanabb” román tanárokra is apellált.
De az igazi döbbenetet Izsák Balázsnak, a Székely Nemzeti Tanács elnökének a mondandója okozta számunkra: „Az egyetemen belül egy nem magyar kart hoznak létre. Az egyetemen egy új kart hoznak létre, ami magyar, román és angol. Nem arról van szó, hogy egy multikulturális egyetemen lesz egy külön magyar kar. Óriási tévedés. A kormányrendelet nem erről szól. Nem szabad elfelejteni azt, hogy amikor magát az új oktatási törvényt elfogadta a román törvényhozás, már akkor is akkor is a hírek győzelemről beszéltek. Miféle győzelem egy olyan törvénynek az elfogadása, amely kiskapukat hagy és amelyet nem lehet végrehajtani? Nem kormányrendelettel kell a törvény betartását biztosítani, ráadásul egy olyan kormányrendelettel, ami messze jár attól, hogy létrehozzon egy új magyar kart”.
Mi székely-magyar nemeztőrök csak egy dolgot nem értünk. Ha ezt tudták, Izsákék – és minden bizonnyal Tőkésék is, mert miért ne tudták volna – akkor miért nem verték fél téglával az éter virtuális asztalát, hogy ez nem magyar, hanem valójában egy multikulti kar, amikor az RMDSZ még „nem vívta ki” a kormányhatározatot, és amikor még a feszültség fokozásával lehetett volna nyomást gyakorolni a kormányon lévő (nem)magyar érdek(-nem-)képviseletre? Ez mind az EMNT-ENMP-nek, mind az SZNT-MPP-nek érdeke lett volna. Mert akkor lehet, hogy az RMDSZ hazug módon nem tudna most az ún. „magyar tagozat” kivívójaként tetszelegni. De nem, ahelyett, hogy az EMNT-EMNP és MPP-SZNT teli torokból üvöltötte volna minden hullámhosszon, hogy ez az ún. „magyar kar” körüli látszathuzavona az RMDSZ egyik gyalázatos hazugsága, és az valójában egy multikulti kar létrehozásáról szól, ahelyett ezt mellékesen véletlenül megtudjuk Izsák Balázstól egy rádióműsor keretében, hogy valójában szó sincsen semmiféle magyar karról. Mi meg hülye módon még szurkoltunk, hogy jöjjön végre létre az önálló magyar kar. Pedig ez aztán igazán kompetenciájába esik a „székely köztestület” első számú emberének, aki VKF-5 bajtársunkkal folytatott levelezésében kifejtette, hogy a Székely Nemzeti Tanács nem vállalhatja fel Székelyföldön kívüli magyarok önrendelkezését. Tessék elnök úr, maga sem vitatja, hogy az egykori Székelyvásásrhely a Székelyföld része, még büszkélkednek is vele, igazán itt lett volna az alkalom, hogy a sok ünnepélyes határozat-elfogadás, petíciózgatás és fényűző Szász Jenő-zabáltató állófogadások közepette valami konkrétumért is harcoljanak az oláh betolakodók által 94 éve sanyargatott Székelyföldön. De hát Tőkés Lászlóék új pártjuknak bejegyzésével, Izsák Balázsék uniós polgári kezdeményezésükkel voltak elfoglalva, így nem értek rá az RMDSZ-nek a „magyar” orvosi kar létrehozásával kapcsolatos hazugságaira felhívni a becses nagyérdemű közönség figyelmét felhívni. Megint át lettünk verve, és nemcsak az RMDSZ által, hanem a három magyar párt és csatolmányai által összesítve!
De meg kell mondjuk, szemrehányás illeti az erdélyi magyar sajtót is, mert egy orgánumról sem tudunk, amelyik lerántotta volna a leplet az RMDSZ legújabb gyalázatos neptuni átveréséről, politikai beállítottságtól függetlenül mindenki rendületlenül azt a gyalázatos hazugságot sugallta, hogy a harc egy magyar orvosi kar létrehozásáért folyik. Holott a megszállt Erdélyben magyar orvosi kar létrehozása élet halál kérdése számunkra. Itt csak megismételni tudjuk azt, amit egy hónapja a Világ Magyarságában erről a témáról kifejtettünk: „A román hatalomnak nyilván elemi érdeke, hogy ne legyen magyar értelmiség, ezért nyilvánvaló az is, hogy elemi érdeke, hogy ne legyen magyar felsőoktatás. Azonban van még egy szempont, ami miatt a magyar orvosi kar létrehozásában meg különösen ellenérdekelt a román hatalom. Ha ugyanis nincs önálló magyar orvosi kar, akkor kevesebb magyarnak lesz kedve orvosi szakra jelentkeznie.
Márpedig, az köztudott, hogy Trianon óta román orvosok előszeretettel teszik meddővé a magyar nőket. És logikus, hogy minél kevesebb a magyar orvos, a magyar nőknek annál nagyobb az esélyük, hogy román orvos karmai közé kerüljenek.
Általában a magyar felsőoktatás újjáépítése elsőrangú kérdés az erdélyi magyarság szempontjából, DE AZ ÖNÁLLÓ MAGYAR ORVOSI EGYETEM LÉTREHOZÁSA, ÉS AZ ÖNÁLLÓ MAGYAR ORVOSHÁLÓZAT KIÉPÍTÉSE NEMCSAK SZÉKELYFÖLDÖN, HANEM EGÉSZ ERDÉLYSZERTE MINDENÜTT ÉLET HALÁL KÉRDÉSE A MAGYARSÁG SZEMPONTJÁBÓL! Egyúttal felhívjuk hölgy-nemzettársaim figyelmét Székelyföldön és Székelyföldön kívül, magyartöbbségű és szórványvidékeken egyaránt, hogy MINDENKÉPPEN KERÜLJÉK A ROMÁN ORVOSOKAT, ROMÁN ÁPOLÓKAT, DE KÜLÖNÖSEN A ROMÁN NŐGYÓGYÁSZOKAT ÉS ROMÁN SZÜLŐORVOSOKAT, MERT ALATTOMBAN MEDDŐVÉ TESZNEK TITEKET! A ROMÁN ORVOS HALÁLOS VESZEDELEM NÉPÜNK SZÁMÁRA!
Éljen az önálló MOGYE, éljen az egész Erdélyt, Bánátot, Máramarost és Részvidéket lefedő külön magyar orvosi hálózat!” Ám ezzel a jobb sorsra érdemes, megszállt vidéki városunk magyar közéletének lehangoló fejleményeit még korántsem merítettük ki. Vass Levente visszalépett, miután az RMDSZ csak úgy volt hajlandó őt jelölni, hogy csak és kizárólag az ő jelöltük lehet, sem az ENMP, sem az egyházak és civil szervezetek nem sorakozhatnak fel mögé. Tény, az urológus Vass egy niemand, de javára legyen írva, legalább volt benne annyi becsület, hogy átlátván a körülötte zajló mocskos RMDSZ-es játszmát, inkább kiszállt az egészből. Erre az RMDSZ bejelentette, hogy a legsötétebb hazaáruló (és nem mellesleg szekus) neptunista Frundát jelölik, akiről közismert, hogy 89 előtt románnak tartotta magát, és kikérte magának, hogy Gyurinak szólítsák, helyette Giginek kellett hívni, azóta ez a becenév rá is ragadt. Minderre válaszul az EMNP kijelentette, nem indít saját jelöltet Marosvásárhelyen, hanem a román Smandra Enaché-t támogatják. (Megjegyezve, a román „polgárjogi harcos” korábban az MPP és a Székely Nemzeti Tanács helyi üdvöskéje volt, amíg be nem jött ugyancsak niemnad jelöltjük, Benedek Imre a képbe). Mi már román jelölt támogatását eleve árulásnak minősítjük, mind elvi okokból, mind azért, mert egy igazi magyar célnak a város etnikai visszahódítása kellene hogy legyen, ami román jelölttel aligha lehetséges. Mielőtt rávágnánk, hogy no comment, érdemes megint idéznünk, ezúttal Sylvester Lajosnak a gondola.hu portálon megjelent „Marosvásárhely elveszejtése” című tanulmányából: „Az MPP a kezdetek óta a saját nótáját fújta. Legyintettünk: az a szavazattöredék, amelyet ez a párt Marosvásárhelyen elvisz, abban az esetben, ha a román pártok nem lépnek egymással szövetségre, még elviselhető, mert marad az erős alap: az EMNT és az RMDSZ összefogása. Nos, heteken át tartó mellébeszélés, hezitálás, mondvacsinált ürügyek tálalása után az RMDSZ kihátrált a szóbeli megállapodások mögül, és önálló jelölttel rukkolt elő. A két magyar párt két külön csapáson indul tehát – nulla eséllyel. Közülük kiemelendő a harmadik, az EMNT, amely Marosvásárhelyen nem indít saját jelöltet. Marad tehát a két magyar jelölt, és, amint ez kiderült: Smaranda Enache polgárharcos is indul, függetlenként, jelentős magyar támogatásra számítva, és tovább aprózva a magyar szavazóbázist. A továbbiakban csupán az RMDSZ-re érdemes figyelni, mert az események fő sodorvonalát ez határozza meg. De mi lehet az oka, hogy az RMDSZ egy eleve vesztett csatába indul, biztos győzelemre segítve a román jelöltet?
Valósnak tűnik az a feltételezés, hogy valamiféle egyezség áll a választási manőver mögött. Az RMDSZ eleve „elveszettnek” minősítette – minek nevezzem? – anya-, vagy székvárosát. És mintsem beleharcolja magát egy vesztes csatába, inkább megszervezi azt, és megpróbál a maga számára hasznot húzni a veszteségből. Az RMDSZ a maradék két székely megyében a közvélemény kutatás és a közhangulat alapján választási diadalra készülhet. Pontosítok: nem az RMDSZ csúcsvezetése nyeri meg ezeket a csatákat, hisz a két megye vezetésébe került fiatal politikusok, nem egyszer a központi elképzelésekkel szembeszegülve, eredményeket tudnak felmutatni. (Mondjuk az eredmények tekintetében erősen vitatkoznánk a szerzővel. Talán a fatolvajlás feletti román szemhunyásra gondolt a cikkíró? KMSZMNŐ-HSZSZ). Ők nyernek. De a választási siker elkönyvelésébe besegít majd Bukarest, magának vindikálva az eredményt.
Marosvásárhely pedig a jelenlegi RMDSZ csúcsvezetés hatalmi bázisa marad, még akkor is, ha polgármestert veszít, mert a szövetség farvizén fontos közéleti funkciókba juttatott apparátusnak menedékhelyet tud biztosítani. És továbbra birtokolja majd a hatalmat is. (Közbevetve egy kérdést: ha ennyire nyilvánvaló, hogy Marosvásárhely a kollaboráns RMDSZ csúcsvezetésének neptuni sötétségközpontja, akkor minek akart az EMNP helyben összefogni velük? – KMNSZŐ-HSZSZ) Egyébként ez az a város, illetve megye, amelyben és ahol húsz év alatt ugyanaz a személyi összetételű vezetés maradt. Hargita és Kovászna megye, Szatmár mégiscsak frissített. […] A marosvásárhelyi történet arra is szomorú példa, hogy a város megtervezett elveszejtéséből teljességgel kihagyták az egyházi és civil szervezeteket, amelyek dr. Vass Levente támogatói közé felsorakoztak. Ugyanez a helyzet a népes egyetemi hallgató-táborral is”. Mi a lényeglátó megállapításokhoz csupán annyit fűznénk hozzá, úgy látszik, a marosvásárhelyi sötét egyezséget a betolakodó-megszálló románok nem pusztán az RMDSZ-el, hanem a két riválisával is megkötötték.

A Kárpátmedencei Székely-Magyar Nemzetőrség parancsnokának, Klutsik Györgynek személyes megbízásából:
a Testület Hírszerző Szolgálata