2001-ben kezdtük meg építeni a mozgalmunkat, és 2004-ben alakultunk meg, persze nem bejegyzett szervezetként, hogy ne lehessen minket betiltani. Mi már ekkor gondoltunk erre, pedig hol volt akkor még a "Magyar Gárda". Egy testvérszervezetünkkel együtt mi a Rongyos Gárda utódszervezetént jöttünk létre, vitéz Héjjas Iván, vitéz Somogyi Béla, Francia Kiss Mihály, Atzél Ede és Kémeri Nagy Imre közvetlen szellemi örökségének tekintjük magunkat. Testvérszervezetünk nevét csak azért nem írjuk ki, mert kormányokon átívelően 2008 óta üldözi őket a mindenkori hatalom, és vezetőjük az úgynevezett "rendszerváltás utáni jogállamiság" legnagyobb dicsőségére egy a sztálini Szovjetuniót idéző teljesen alaptalan koncepciós per következtében tölti börtönbüntetését - no nem valamiféle MNA-szerű fegyverrel való visszaélés, államhatalom megdöntésére való szervezkedés, terrorista előkészületek vagy bármi paramilitáns jellegű bűncselekmény miatt, ezekben több mint 10 éven át hiába kerestek rajta fogást a hatóságok, végül teljesen más jellegű koholt váddal juttatták rács mögé. Velünk is próbálkoztak a hatóságok, de rólunk hamar lepattannak, egyszerűbb cselhez folyamodtak: a fővárosi rajunkba beépített emberekkel akarták jobbikos párthadsereggé zülleszteni mozgalmunkat, ezért kénytelenek voltunk feloszlatni őket. De a taktika nem jött be, mert a fővárosi raj csak az egyetlen nyilvános alakulat volt, a többi vidéki (vidéki alatt itt összkárpátmedenceit kell érteni) rejtve létezik.

A Rongyos Gárda utódszervezeteként a magyar függetlenség és semlegesség alapján álló, irredenta félkatonai szervezet vagyunk, a teljes Masfél-ezeréves Birodalom határait akarjuk visszaállítani, kompromisszumot nem ismerünk! A wilsoni népek önrendetlenkedési jogát mint cigányjogot elvetjük, a többségi elv helyett a történeti elsőség elvét valljuk.
Emellett soviniszták is vagyunk, vagyis azért harcolunk, hogy Nagy-Magyarországot nyelvileg és kulturálisan homogén magyar nemzetállammá kell alakítani, mert ha csak az akadémikusan elismert legutolsó honvisszafoglalásunkat, az árpádit vesszük alapul, akkor is az összes itt élő nép közül mi élünk itt a Kárpátmedencében a legrégebben, az összes többi itt elő nép betolakodó gyüttment Hazánkban. Ezért álláspontunk szerint, amikor az elszakított területeken korlátozzák az egyedül őshonos magyarság jogait a betolakodó-megszállók, az valójában nem jogtiprás, hanem jogbitorlás, azokat a felségjogainkat bitorolják, amiket nekünk lenne jogunk alkalmazni velük szemben. Ezért mi magyar szempontból elhibázottnak tartjuk és elutasítjuk a kissebbségi jogok emberi jogi alapon való megközelítését, csak és kizárólag a történeti elsőbbség alapján álló kisebbségi jogokat ismerjük el. Mi precedens értékűnek tekintjük a II. világháború utáni német-lengyel határ kialakítását, tulajdonképpen ez volt az 1945 utáni rendezéseknek az egyetlen történelmi igazságnak megfelelően meghúzott határvonala. Az államalapításkori Lengyelország nyugati határai azonosak voltak a maival, csak a németek már a középkor elején elkezdték elhódítani a lengyel területeket, a XVIII. században Lengyelország felosztása csak a folyamat végét jelentette. 1945 után a lengyelek nemcsak visszakapták nyugaton államalapításkori határukat, de mögüle ki is telepíthettek 8 millió németet. Nos ha lengyel testvéreinknek csaknem ezer év kihagyás után joga volt nemcsak eredeti határukhoz, de kitelepíthetettek 8 millió németet, akkor nekünk ezen az alapon mindössze 100 év kihagyás után nemcsak az Ezeréves határainkhoz van feltétlen jogunk, de ahhoz is, hogy Felvidékről visszatelepítsünk 5 millió tótot a mai Horvátországban található őshazájukba (Szlavónia vagy Tótország) vagy Erdélyből 5 millió románt visszatelepítsünk a Kárpátokon kívülre. Célunk a szlovákmentes Felföld, az ukránmentes és ruszinmentes Kárpátalja, az osztrákmentes Őrvidék, a horvátmentes Dél-Baranya és Eszék vidéke, a horvátmentes és szlovénmentes Muravidék, a szerbmentes Délvidék, és a románmentes Erdély megvalósítása! Csak az maradhat, aki hajlandó elmagyarosodni és gyerekét magyar iskolába íratni! A Lengyelországhoz csatolt huszonegy Árva és Szepes megyei falut az Ezeréves lengyel-magyar barátságra való tekintetel csak békés úton megegyezéssel szabad visszafoglalni, de van a tarsolyunkban olyan elképzelés, hogyan lehetne lengyel testvéreinket rávenni arra, hogy visszaszolgáltassák nekünk a szöbanforgó két területrészt.
Ugyanakkor kijelentjük, hogy bár az 1938-41 közötti "Országgyarapítások" kétségkívül történelmünk dicső lapajai közé tartoznak, nem elégszünk meg a bécsi döntésekkel! A Horthy-korszak revíziós külpolitikája ugyanazt a hibát követte el, mint a szabadságharc leverése utáni Kossuth-emigráció, nevezetesen külföldi segítséggel akarta megvalósítani a nemzeti célokat. A Kossuth emigrációt végül csak sakkfiguraként használták a nagyhatalmak, majd mikor nem volt rá már szükség, eldobták, anélkül, hogy bármit is elért volna. Külföldi segítséggel - mint a bécsi döntsek is mutatják - nem kaphatjuk vissza az egész Másfélereréves birodalmat, arról nem is beszélve, hogy etnikai alapon a kommunizmus idején betelepített idegen tömegek miatt jelenleg az "Országgyarapítások" által visszaszerzett területeinknek is ma csak töredékét kapnánk vissza. Másrészt a bécsi döntések tanulsága, hogy a külföldről kapott területgyarapodást nem kapjuk ingyen, annak az árát előbb utóbb meg kell fizetni, vagyis az ország szuverenításának feladásával tragédiába torkollhat. Nekünk önerőből kell visszafoglalni Nagy-Magyarországot, egyrészt, mert mindent vissza akarunk szerezni, és a Kárpátmedencében kizárólag mi akarunk diktálni, másrészt nem akarjuk közben szuverenításunkat, függetlenségünket feláldozni! Viszont Nagy-Magyarországot csak fegyveres úton lehet visszaszerezni, ehhez viszont ki kell küszöbölni minden belső társadalmi konfliktusforrást. A végső nagy leszámolóháború megvívásához erős magyar kisgazdatársadalomra van szükség, de ugyanakkor leszögezzük az agrárállam kifejezés csak a Csonka-Országra igaz: Nagy-Magyarország egyszerre ipari és mezőgazdasági állam, mert mindkét kategoriához minden adottsága meg lesz.Nagy-Magyarország visszaszerzésében külföldi szövetségeseink ugyan lehetnek, de csatlósa soha többé senkinek nem leszünk! Lengyelországra természetes szövetségesként tekintünk, no nem az aktuális lengyel kormányra, hanem a Lengyel Nemzetre, mely ott elsősorban nem a városokat, hanem az ottani vidéket jelentik. Kiűztük a mongolt, a törököt, a Habsburgot, a németet, az oroszt, és ki fogjuk űzni Magyarországról a kisantantot is!

Államforma kérdésében nem foglalunk állást. Azért nem, mert nekünk saját különbejáratú, államforma-független Szentkorona-tanunk van. A Szent korona ugyanis sokkal régebbi, mint a királyság államformája, királyság csak I. István óta létezik, viszont a Szentkorona a hunok idejéből származik. Ennélfogva számunkra a Szent korona sem államformát nem határoz meg, sem semmiféle ezoteriális hókuszpókuszt. A Szent korona közjogilag három dolgot határoz meg: Magyarország függetlenségét, Magyarország Ezeréves Birodalmi határainak sérthetetlenségét, és a magyar államiság Attilától tartó másfélezeréves jogfolytonosságát. Emellett a Szentkorona egy mágikus tárgy is, amelynek sorsa meghatározza a magyarság sorsát is.
És noha államforma kérdésében nem foglalunk állást, mind a királyság, mind a köztársasági államformához van egy külön-külön kikötésünk! Királyság esetén nem térhetnek vissza a Habsburgok, őket a nádori ágat is beleeértve ellenségnek tekintjük, négyszáz éves elnyomó idegen magyarellenes uralmuk csak szégyent és gyászt hozna vissza a magyar államiságra alkotmányos jogainkat lábbal tiporták, szabadságharcainkat vérbe fojtották, a Nemzet legjobbjait vérpadra juttatták, Erdélyt betelepítésekkel elrománosították, a nemzetiségek magyarellenes nemzettudatát is ők alakították ki. Eredetileg mind Csehszlovákia, mind Jugoszlávia, mind Nagy-Románia gondolata a dáko-román kontinuitással együtt mind a bécsi udvar agyából pattant ki!
Köztársaság esetén pedig csak olyan köztarsaságot fogadunk el, amelyik szellemisége elutasítja a Károlyi Mihály-Tildy Zoltán-Göncz Árpád féle hazaáruló, és a NER által lényegében a mai napig fenntartott köztársasági kismagyar pacifista hagyományt, mert ez ugyanúgy szégyent és gyászt hozott a Nemzetre, Trianon gyalázatát! Ehelyett a Petőfi Sándor, Táncsics Mihály és Vasvári Pál által megálmodott, de eddig soha meg nem valósított jakobinus soviniszta nagymagyar köztarsasági eszményt tudjuk csak elfogadni! A Petőfiék által megálmodott, de soha meg nem valósult köztarsasági eszménnyel nemcsak Trianon elfogadása, vagy bármilyen mértékű országcsonkítás, területfeladás nem fér össze, de az "Európai Uniónak" csúffolt nagy schengeni birodalomban való tagságunk is, melybők elvi okok miatt is feltétlen ki kell lépjünk!

Ésmost az elvekről áttérve a gyakorlatra, mint a Rongyos Gárda utódszervezete, az elszakított területeken való gerillaháborúra képezzük magunkat. Nekünk ezerszer nehezebb dolgunk lesz, mint a rongyosoknak, nemcsak azért mert a magyar lakosság meggyérült, hanem mert a megmaradt magyar lakosság nagyobb része sem megbízható, olyan gerillaháborúra kell felkészülnünk, amit nem támogat a helyi lakosság, se a betolakodó, se a magyar.

Azonban nyilvánvaló, hogy addig nincs értelme semmiféle gerilla harcot elkezdeni, amíg az országnak nincs olyan kormánya, mint a két világháború között, amelyik felvállalja az irredentát, és legalább titokban támogatná az elszakított területeken való diverzáns akciókat. Az Irredenta hatalomra jutása a politikusok feladata, mi viszont nem politikusok, hanem katonák vagyunk! Ennél fogva semmilyen párt- vagy világnézeti politikába nem folyunk bele és ilyet nem tűrünk meg sorainkban. Ugyanakkor megmondjuk azt is, hogy  torkig vagyunk a reálpolitikusokkal, az igazságpolitikusokat latnánk szívesen, marha lennének. Nagy-Magyarország visszaállítása számunkra nem realítások kérdése, ez egyszerűen erkölcsi kérdés, mert ősapáinkra nem hozhatunk szégyent, akik nem azért ontották vérüket, hogy csak a Haza földjének egy kicsi darabkáját, hanem az egészet örököljük!

De a mi feladatunk, nem a pártpolitika, hanem az, hogy tagjaikat felkészítsük az elrabolt területek visszavételéért folytatott gerillaháborúra, illetve emellett van mégegy küldetésünk: nevezetesen az elszakított magyar fiatalság felkészítése arra, hogy még tudja védeni magát és még tudja szervezni az ellenállást, ha a törvénytelen megszálló hatalom etnikai tisztogatásokba akarna kezdeni a kizárólag őshonos magyar lakosság ellen vagy bármilyen módon tovább próbálná folytatni az etnikai összetétel rovásunkra történő megváltoztatását.

Sajnos nem rajtunk múlott, hogy Karpátalján nem tudtuk legalább a magyar közösség ellenállását megszervezni a megszálló ukrán hatalom idegen érdekekért folytatott gyilkos háborújába ágyútölteléknek való sorozása ellen. (Most egy Kárpatalja felszabadítására és visszacsatolására irányuló diverzáns akcióról nem is beszélünk, mert ahhoz tényleg titkos kormányzati támogatás kellett volna). Egyszerűen senki nem volt partner ebben, mi önmagunkban pedig kevésnek bizonyultunk ehhez. A 2019-es úzvölgyi temetőfoglalásnál is a sorokban harcoltunk a betolakodó román hordák ellen, de anyagi támogatás hijján kevesek voltunk ahhoz, hogy a betolakodó senkiháziak céljait megakadályozzuk.
Ennek ellenére értünk el bizonyos fokú sikereket, elsősorban Erdélyben akadályoztuk meg nem egy dologban a megszálló román hatalmat, hogy keresztülvigyenek bizonyos dolgokat a magyar közösség ellen. Ezekről egyelőre nem beszélhetünk, de jó ajánlólevél számunkra, hogy amíg nem gyűrte maga alá a pártpolitika a gyergyószentmiklósi EMI-tábort, mi biztosítottuk a tábor rendjét, mert mi akadályoztuk meg 2005-ben, hogy a román hatalom beépített provokátorok és csendőrök segítségével felszámolja a tábort, Soós Sándor akkori EMI-elnök, kiváló magyar ember bármikor kezeskedik a hitelességünkért.
Ha pedig valaki a "Videók" menüpontra kattint, megtekintheti tavalyi, erdélyi fiatalok számára tartott a 175. évfordulóra Bem-Petőfi-Gábor Áron emlékének ajánlott kiképzőtáborunkat.

Szóval minden titkosszolgálati diverzió, ellenére élünk és létezünk, és bár látványos vagy nyíltan felvállalható eredményeket egyelőre nem tudunk felmutatni, de ahhoz képest, hogy senki és semmi nem támogat minket, igenis értünk el (egyelőre nyilvánosan nem felvállalható) eredményeket! Függetlenek vagyunk, nem vagyunk se jobboldaliak, se baloldaliak, se keresztények, se zsidók, se muszlimok, se antiszemiták, se filoszemiták, minket nem támogat se a Jó Isten, se az ördög, nem fogadunk el parancsot se fentről, se lentről, se keletről, se nyugatról, se északról, se délről, se a mennyországból, se a pokolból! Elismerjük, hogy a keresztény műveltség szerves és elidegeníthetetlen része a magyar hagyománynak, magunkat azonban nem tartjuk kereszténynek! Mi nem Jézust választjuk, mi Petőfit választjuk! Mi Mikszáth Nosztyi fiújának Kopereczkky Izsák Izsákkal valljuk, hogy a "Három Isten küzül a negyedikben hiszünk, a Magyarok Istenében!". Abban a Magyarok Istenében, Akire Petőfi esketett minket 48 Március 15-én! Nekünk Petőfi az Isten! Jézus azt mondta, hogy "Adjatok meg a császárnak ami a császáré", ellenben mi Petőfit követjük, hogy "Akasszatok föl a királyokat!". Jézus azt tanította, aki kardot fog, kard által vész el, de mi Petőfivel hirdetjük: "A tízparancsolatból csak egyet tarts meg, annak az egy parancsoltak is csak egyetlen szavát, azt hogy "ölj!", mert ha nem ölsz, téged ölnek! Válassz!". Jézus megparancsolta, hogy ne ítélj, hogy ne ítéltess, mi viszont Petőfivel valljuk:
" De mi az ítélet nekünk?
Ha lesz is az, sokára lesz!
És ami több, és ami fő:
Az isten könyörűletes.
Még majd kegyelmet adna nékik ő...
Ne várakozzunk; e vérengező
Kutyák felett
Tartsunk magunk itéletet!

  Tartsunk oly véritéletet,
Hogy elborzadjon a világ;
Majd addig szórjuk rájok a
Szörnyű halálos nyavalyát,
Amíg hirmondónak marad csak egy,
Ki majd otthon reszketve mondja meg,
Hogy jaj neki,
Ki a magyart nem tiszteli!

  Nekünk most az isten kevés,
Mert ő nem eléggé kemény;
Hozzád imádkozom, pokol,
Az új esztendő reggelén:
"Öntsd szíveinkbe minden dühödet,
Hogy ne ismerjünk könyörületet,
Mig e gazok
Közűl a földön egy mozog!"

  Nem adjuk fel soha, tele vagyunk tervekkel, és mi, akik a cipőnk mellett járva, koldusan, vérrel verejtékezve, a hétköznapi magyar rögvalóságban, jogot formáltunk arra, hogy a szebb magyar jövő kizarólagos lezéteményesei legyünk, és megváltódni tudjunk őseink vére által, akik azzal egyszer pirosra festették a fehér virággal tarkított zöld mezőt, hogy kivívják a szebb magyar jövőt, a következő magyar ezerévet, a soha meg nem szűnő,  másfél ezeréves függetetlen és szabad Magyar Birodalom hiánytalan feltámadását!

Azonnal bevonulni - Előre Rongyosok!